Gyerekkoromban - lehettem vagy 7 éves - a szüleim választás elé állítottak: kutya vagy távirányítós autó? Kutya lett. Így történt, hogy teljesen kimaradt az életemből az utóbbi, mármint az R/C. Tegnapig. Merthogy nemrég (de, valójában régen) az ebayen szörfölve ráakadtam a Tomica 'Takara Tomy' név alatt futó 1:26-os R/C drifter szériájára. Konkrétabban egy AE86-osra.

Már akkor tudtam, hogy egyszer majd kell egy ilyen nekem. Egyrészt, mert Toyota, azaz alapban instant get, másrészt pedig mert megnéztem ezt:

Na szóval tegnap megjött. Így:

Mintegy 10 perc alatt összeraktam - nem volt nehéz, valszeg anyám is megoldotta volna a feladatot, legfeljebb egy kicsit lassabban. Szerencsére járt hozzá kotta:

Majdnem készen így fest - még az apróságok hiányoznak róla, de addig nem akartam "véglegesíteni", amíg ki nem próbáltam:

Illetve amíg be nem szerzek legalább öt újratölthető AAA elemet, mert három kell az autóba, kettő az irányítóba - és hát a tévé és a dvd nem akkora móka kézi irányítással. Kell rá még a szárny, a tükrök és a matricák. No és az antenna meggyógyítása, azt ugyanis véletlenül elvágtam a kicsomagoláskor. Alább az első teszt, tipikusan a 'lesz-ez-még-jobb-is' kategória:

Valójában most vezettem életemben először R/C autót. (Ez szerintem látszik is, a bénázás lehet a jó szó ide.) Mit mondjak, óriási érzés! Az autó maga nagyon aranyos, ezen a szinten kellően élethű, nagyon könnyű és aránylag gyors. És kis pici, tipikusan lakásba való. Két motor van benne, külön hajtják az első és a hátsó kerekeket, ráadásul az első kerekek dőlése testre szabható. Természetesen nem kezdtem el állítgatni. A gumik közepesen kemény műanyagból vannak, gondolom, hogy jól csússzon - lásd fenti videó. (Nagyobb, akár 1:10-es szett is kapható. Az enyém a light csomag, azaz csirke-edition.) Az autó ára kerek hét amerikai dollár Hong Kongban, az ideút kábé a háromszorosa, tehár durván hat rongyért mérik az adrenalint :) Máris imádom. Folyt. köv. Over and out.