Először is szeretnék egy kicsit méltatlankodni, hogy március 15-e miért pont szombatra esik, nem lett volna jobb egy péntek?! Másrészt meg eldicsekedni, hogy a feleségem idei szülinapja alkalmából sikeresen összehoztunk egy római hétvégét, mármint hogy nem a Rómain, hanem az igazi Rómában, ami tele volt olaszokkal, turistákkal - és persze mindenféle autókkal is. Nem ragozom, ezek közül az érdekesebb autós találatokat mutatom is mindjárt sorban, bár nem ez volt az utunk elsődleges fókusza, legalábbis ő így tudja, de azért igyekeztem folyton kézben tartani a telóm, hátha elénk ugrik vagy egy ezeréves templom vagy klassz verda...

Az első találat a Vatikáni Múzeumok főbejáratának környékéről egy 500-as Fiat, örök kedvenc. Megjegyzem, ilyen régiségekből sokkal kevesebbet láttam, mint pár éve Bariban, ott szinte egymást érték a régi ötszázasok, meg egyáltalán a régebbi autók, itt ezek kezdenek sajnos erősen kikopni. Maga a múzeumozás nagyon tömény élmény volt, a komplexum által nyújtott kulturális és történelmi dózis igazából annak ellenére is nagyon nehezen fogadható be egy pár órás bejárás alkalmával, hogy igyekeztünk nem sietni, hanem inkább rendesen elidőzni mindennél, ami érdekelt, magunkba fogadni mindent, már amennyire lehetett a többi látogatótól, de mindenképp ajánlom megnézésre, csak nem feltétlenül egy rövid hétvége egyik kipipálandó állomásaként. Ez többet érdemel.

Nem sokkal később sikerült ezt a szép Ferrarit is lekapni egy utcasarkon - és figyelem, ez most épp parkol! Igen, pont itt és pont így, mint annyi mindenki más Rómában, mindenre és mindenkire magasról tojva. Ez itt ilyen.

Innentől többnyire rendőrök következnek, és egyébként pont az ottjártunkkor volt valami nagy fegyveres erők napja vagy mi, így extra mód tele volt a város mindenféle rendőrrel, csendőrrel, finánccal és katonával. Az első a sorban egy egyenruhában (de anélkül) is jól mutató Alfa Giulia:

Csendőr Fiat Tipo - ilyenből volt egy rakat:

Csendőr Subaruból is meglepően sokat láttam, bár ez itt lent és alatta az Alfa Tonale is pont pénzügyőr:

Ez meg itt én vagyok. Mármint az, amelyiknél nincs gépfegyver:

Ezen a környéken laktunk egyébként, két buszmegállóra a Szent Péter tértől, ami elég jó kiindulást jelentett Róma minden megtekintendő nevezetességéhez. Sokan és sok helyen leírták, hogy Rómában nem kell buszozni, mert ami érdekes, mind bejárható gyalog, minden közel van egymáshoz - na ez nem teljesen igaz. Mi elég sokat buszoztunk, ami az ofisül app segítségével igen jól menedzselhető, de még így is 10-20 km-eket gyalogoltunk naponta. Na de itt van egy Abarth 124 Spider, amit a Piazza Navona felé menet találtunk - ez még egy jó hely, olyan, mint nálunk a Vörösmarty tér Pesten:

A Colosseum körüli úton tűnt fel ez a szigorú Land Rover, olyan színben és funkcióban, ami a legjobban áll neki:

Ez a programpont volt a legemlékezetesebb az utunk során, mert bár aznap délelőtt egy kicsit esegetett az eső, valszeg részben emiatt is elviselhető mértékű volt az embertömeg, mindenhez odafértünk normálisan, nem tolt a tömeg, mindenhol úgy és annyit időztünk, ahogy és amennyit szerettünk volna. Délután mentünk innen át a Forumot is bejárni, de ott már sajnos felerősödött az eső, és bár volt esernyőnk, így az nem volt az igazi... Másnap viszont szuperjó időnk volt, Róma Trastevere negyedét terveztük megnézni, és hát a jó időben megjelentek a kabriók is, mint pl. ez a gyönyörű Mercedes SL, amely elég hamar egy kisebb társaságot vonzott maga köré:

Tőle pár lépésre álldogált ez az ősöreg Fiat kisteherautó, elsősorban már csak dekorációs szerepben:

A Trastevere az otthona Róma legnagyobb bolhapiacának is, amely - szinte az összes többi római élményhez hasonlóan - nagyon tömény, nagyon nagy és nagyon sok. De minden van. Pár hűtőmágnesen kívül azonban nemigen vettünk semmit itt, leginkább csak nézelődni akartunk. És enni. Ja, amúgy meglepően kevés rendőrmotorost láttam az egész városban, ami talán a február eleji dátumnak is volt köszönhető, itt viszont egyből kettőt is sikerült lekapni, de sajnos nem elég közelről:

Ez meg egy újabb reklámfigura, már a reptéren, visszafelé irányban - csak hogy meglegyen a keretes szerkezet:

Addio e buona fortuna!