Még mindig két keréken. Az van, hogy van nekem egy ősrégi, devecseri származású Checker Pig típusú montim. Azzal járok melózni. Kitaláltam, hogy nagy szükségem van hozzá teleszkópós első villára, mert az jó. Egy közeli bringaszerelő viszont - nagyon korrekten - azt tanácsolta, eszembe se jusson átalakítani, mert megváltozik a váz geometriája a hosszabb villa miatt, és egyszercsak szét fog törni az egész miskulancia az új terhelési erők miatt. Basszameg. Körbenéztem a vaterán, mit lehet tenni. Találtam egy nem elszállt árú downhill (DH) bicót, amire egy nagy levegővétel után licitáltam, és meg is nyertem. Szombaton pedig el is hoztam Dunavarsányból, íme:

De mi is a DH?

A downhill a hegyikerékpár sport extrém ága, ahol technikás, kövekkel, ugratókkal, letörésekkel tarkított, erősen lejtős terepen kell bringázni. Ennek megfelelően a downhill biciklire az összteleszkópos gépezet, sok helyen megerősített váz, 150-240 mm-es rugóutak és duplavállas átütőtengelyes első villa (ami erősíti a stresszpontokat a fejcsőnél) a jellemző. Elöl egy lánctányér rockringgel vagy bashguardokkal, láncvezetőkkel, hidraulikus 4-6 dugattyús fékek 203-as tárcsákkal. Bár a súly kordában tartása a DH gépeknél is nagyon fontos, hiszen a DH versenyeken gyakran tizedmásodpercek döntenek, a nehéz terep miatt ezek a speciális kerékpárok akár 18-24 kg-osak is lehetnek. Komfort- vagy városi tekerésre, vagy meredek hegyre felmenni alkalmatlanok. (Forrás: www.zedbike.hu)

Nekem természetesen városi tekerésre kell :) Ráadásul 50%-ban hegyre fel. Tény, hogy elég nehéz a paripa, de nagyon kényelmes, legalábbis az előzőhöz hasonlítva. A marokváltója is sokkal finomabb, mint a karos, a tárcsafék pedig remek találmány. Még csak lefelémenet van tapasztalatom, de az abszolút pozitív. Holnap majd megírom, milyen felfelé ;) Az ülés cserére szorul, és előbb-utóbb a hátsó gumi is - ez utóbbira talán magyarázat, hogy korábban egy 15 éves srác használta, aki valószínűleg nagyon szeretett farolni...