Folytatás, ha úgy vesszük, a tegnapi poszthoz, ugyanis ez is egy új darab a Hot Wheels kínálatában: Toyota Land Cruiser FJ40, férfiasan lecsupaszítva, és az embert (és gépet) próbáló sivatagi versenyekre felkészítve:

Az igazi autó valószínűleg a világ egyik legjobbja, és számomra a kicsi is eléggé ott van a szeren. Mármint ez a kicsi, mert a MB-kicsikről már írtam, hogy odavagyok értük. Sivatagi versenyzőkről is esett már szó errefelé, (és még fog is,) azok közül is ez jön be legjobban - hiába, mindig a legújabb a kedvenc. A Hot Wheels-t ezúttal nem érheti az a vád, hogy irreálisan nagy kerekeket pakolt az autó alá, ugyanis ez a gépezet így sem hat idegenül, van az a terep, ahol csak ekkora papucsokon lehet boldogulni:

Az autó festésére és a dekorációra szerintem nem lehet panasz, a sárga szín teljesen életszerű e típus esetében, a feketére mázolt ajtók és motorháztető is rendben vannak - leszámítva a kissé hányaveti kivitelezést, legalábbis az én példányomnál. Az első lámpákra sajnos nem jutott egy pötty sem, pedig itt jó poén lett volna a smiley face, ahogy a koncepción is látható - ezért igazán kár, de a jogdíj nyilván nagy úr. És ha már itt tartunk: talán picit szerencsésebb lett volna az egész motorháztetőt befeketíteni, leginkább matt festékkel, de ezt a lehetőséget is kihagyták. A felniket viszont lájkolom.

A bukócső és a gallytörő tök oké, piros pont, de a beltér elhanyagolására nem találok szavakat, hogy egy klasszikustól idézzek, ez több, mint bűn: hiba!

Louis Antoine de Bourbon–Condé 1804-es kivégzése után, amelyhez szinte semmi értelmes politikai érdek nem kötődött, felháborodás hullámzott végig az európai királyi udvarokon. Franciaország szövetségesei is tiltakoztak. A francia királypártiak dühödten vádolták Bonapartét, hogy egy kézlegyintéssel megszabadult a nagymúltú francia királyi ház (Maison de France) utolsó leszármazottjától. Antoine de Boulay gróf, Meurthe megye küldötte nyilvánosan kijelentette: „Ez több, mint bűn: ez hiba.” Ezt a „bon mot”-t korabeli fültanúk hallották és idézték, de mivel Boulay képviselő nevét a nagyközönség alig ismerte, találó mondását később gyakran Fouchénak, sőt magának Talleyrand-nak, az emberrablás értelmi szerzőjének tulajdonították.

Szóval teljesen érthetetlen, mit keres itt a ronda pizzakormány a faék-egyszerűségű műszerfalon az elnagyolt versenyülések előtt. Miközben a pótkerék meg rogyásig lett részletezve. Pedig a tervezők fantáziája jól összehozta, hogy más színű a karosszéria, a beltér és a bukócsövek, így az egész kisautó életszerű és mozgalmas, de mindegy most már, így marad.

A Matchbox Toyotáival talán kár is összemérni, más súlycsoportban versenyeznek, tetszenek nagyon azok is, ez is, és valahol azt kell mondanom, egyik sem tipikus képviselője a saját gyártója termékeinek - sajnos. Száz szónak is egy a vége: ha látok egy kéket valahol, azt is azonnal megveszem! (Ennyit a variációk nem-gyűjtéséről...)

Na minden jót!