Mivel a jó múltkor említett faja Fiat 128-ast azóta sem sikerült beszereznem, egy a Retroautók sorozatban megjelent Zastava 1100-assal kárpótoltam magam. A típust szerintem nem nagyon kell bemutatnom, írt róla a totalcar is, a vezess.hu is, van róla magyar wiki-bejegyzés is, így nem szaporítom a szót. Szemlátomást lengyel barátaink is kedvelik. Személyes élményem is fűződik az autóhoz, ugyanis gyerekkoromban az egyik legjobb barátommal jártunk karatézni, és gyakran az ő anyukája vitt minket az edzésre - egy ilyennel. Nagyon szerettem, kényelmes volt, viszonylag halk és gyors, és mindig jó illat volt benne, vaníliás.

Azért készülnek mostanában ezek a bénább fotók, mert lusta vagyok lepakolni minden fotózáskor 20 autót, így viszont megúszom kettővel. Viszont a fények így szarabbak. Valamit valamiért. Cserébe Hangácsinál megnézhettek pár jobban sikerült képet, alább pedig a sajátjaimat. Az autó nevének jelentése: zászló.

A szokásos Retroautós erősségekkel és gyengeségekkel rendelkezik, de ha nem nézzük túl közelről, abszolút rendben van a kisautó. Játékra mérsékelten alkalmas, ugyanis a gurulása ezúttal sem tökéletes, nem mellesleg ezen is van pár letörhető kis izé, tehát marad a polcon. Végezetül egy remek hangulatú versenyes kép, amit találtam, bónusz Wartburggal, alatta pedig egy korabeli sajtóhirdetés szerbül:

Mivel történetesen beszélek szerbül, azt is el tudom nektek mondani, hogy a hirdetés fősora szerint 'Érezni az erőt' :) Utána modern, szép és kényelmes ötajtósként említi, de később a dinamikus, időtálló és stabil úttartású kifejezések is megjelennek e remek hirdetésben. A márkanévbe öltöztetett csizmás csajt viszont nagyon nem kellett volna felengedni a motorháztetőre, még összekarcolja a dukkót a sarkával ;) Viszlát holnap!