Nem is emlékszem, mikor volt utoljára Retroautó a blogon, ugyanis e sorozat autót egyre ritkábban vásárolom. A Latviára azonban régóta vártam, és így utólag már mondhatom, egyrészt okos voltam, hogy nem vettem meg az orosz/ukrán sorozatban jóval korábban megjelent példányok egyikét kétszeres áron, másrészt megérte - ez a kisbusz hasonlóan a Barkashoz vagy a Zukhoz megint csak nagyon szépre sikeredett. Az autó történelméről itt olvashattok, én ehhez nem is értek, hanem inkább írok egy kis személyest:

Valamikor a nyolcvanas évek közepén faterom a MÉM Repülőgépes Szolgálatnál dolgozott, ami gyakorlatilag a budaörsi reptéren volt, és főként mezőgazdasági repülők és helikopterek üzemeltetésével, javításával foglalkozott, legalábbis, ha jól emlékszem. Szerettem oda járni, mert egy csomó érdekes masina sorakozott ott folyton, bent a műhelyekben is, illetve kint a reptéren. Főleg a nyári iskolai szünetekben voltam ott sokat, amikor nem tudtak eltenni máshova, és egy idő után kábé szabadon császkálhattam a vállalat területén, sok ott dolgozót megismertem, ill. ők is engem. Nagyon tetszettek a Dromedár nevű permetező-repülők, a Kamov 26-os helikopterek, illetve természetesen az "Ancsák", azaz az AN-2-es repülők. Két kedvencem volt, az egyik az L-410-es, amely típus egyik példányáról nemrég cikkeztek is szélesebb körben (és volt belőle nekem 1:72-es makettem, ami nagyon jól jött a MB-ok mellé), illetve a "Hjúz", a Hughes 500-as, amelyet Budaörsön akkoriban igen nagy becsben tartottak, ha nem tévedek nagyot, az országba érkezett darabok első példányai itt voltak, és csak később terjedtek el a rendőrségi és egyéb változatok. Polgáriak akkor még nemigen lehettek. Na mindegy, elkanyarodtunk, azt akartam mondani, hogy itt találkoztam először testközelben Latviával, ugyanis a vállalat az apámhoz hasonlóképp gyerekes dolgozók életét megkönnyítendő nyári táborokat szervezett, ami tulajdonképpen egy aktív napközit jelentett. Minden reggel - fájóan korán - összegyűjtötték a kölköket, buszra pakolták őket (minket), és irány Farkashegy! Ott volt a MÉM RSZ-nek egy nagyobb épülete, de a pontos tulajdoni viszonyokat ma sem ismerem, lehet, hogy ez már akkor is a MÁV-é volt, nemtom, mindegy is, a lényeg, hogy ott töltöttem több nyarat is számháborúzással, focival, kirándulással, makettezéssel stb. Többnyire kisebb Ikarusokkal vittek oda minket reggelente, és vissza késő délután, de előfordult, hogy nem volt szabadon normális busz, na ilyenkor jött a Latvia. Amit nagyon szerettünk, mert - főleg az Ikarusokhoz képest - rendkívül csendes, kényelmes és gyors volt. És amikor mondjuk tíznél kevesebben jöttünk össze, akkor még jól el is fértünk benne. Ráadásul a sofőrünk elég jól tolta, szerintem a szülők nem engedtek volna vele senkit sehova, ha egyszer látják, hogy vezet ;) Hát ennyi a személyes vonatkozás, a hosszú bevezető után két rövid mondat, de több részletre nemigen emlékszem, mármint a Latviával kapcsolatban, a farkashegyi élményekről szívesen mesélek tovább privátban... Itt van még egy szép itthoni példány, a kevés hasonló egyike. Nézegettem csak úgy kíváncsiságból a hasznaltautón, mi a kínálat, de nem nagyon vannak. Amit találtam, az egy makulátlan darab, de az már a megfizethetetlen kategória, pedig esküszöm, elfogadnék egy ilyen 'egyterű Volgát' hobbiautónak...

Mutatom akkor az 1:43-ast gyorsan:

Ahogy írtam, szerintem szuper lett, és hát nem vagyok akkora szakbarbár, hogy hibát találjak rajta, de nem is kerestem nagyon. Szerintem egy időre megint rendben vagyok Retroautókkal, ha lesz bármilyen változás ezen a fronton, ígérem, itt szólok először! Addig is szovjet retro autóreklámok a Nyugatnak itt. És persze jók legyetek!