Az a jó hírem van, hogy ma újra egy Ferrariról olvashattok itt a szirszarjaimon ;) A változatosság kedvéért ez is egy Hot Wheels.

Az autó történetéről innen szedtem pár tudnivalót, szokás szerint: a Ferrari 250 GTO 1962-től 1964-ig volt gyártásban, és egyetlen célból jött létre: hogy lehessen vele versenyezni. Összesen 36 darab készült a Gran Turismo Omologata elnevezésű autóból, aminek köszönhetően ma már csillagászati az ára - ha egyáltalán van olyan, aki el akarja adni a sajátját. Újonnan 18.000 akkori dollárba került, de nem vehette meg a kocsit akárki, a vevőt személyesen kellett jóváhagynia a nagy Enzónak és amerikai dealerének, Luigi Chinettinek. Hm. 1964-ben kihoztak belőle egy frissített verziót, ebből 3 db készült, illetve még előtte 4 db első szériást is elláttak az új karosszériával, szóval így mindösszesen 39 db Ferrari 250 GTO létezett csak. Az egyik példányt egyébként már az FBI értékesítette 1987-ben egy zárt aukción potom 1.6 millió dolcsiért, ugyanis három évvel korábban lefüleltek egy nagyobbacska halnak számító drogdílert, egy bizonyos Robert C. "Chris" Murray-t, aki 1982-ben konkrétan egy zsák pénzért vette az autót Beverly Hills-ben. Besétált a szalonba és egy hátizsákból kipakolt 250.000 dollárt húszasokban és ötvenesekben. Második hm. 89-ben egy japán gyűjtő 14.6 milliót fizetett egy példányért, persze dollárban, plusz jutalék. Harmadik hm. A legdurvább egy angol gyűjtő volt, aki 15.7-et csengetett, ő is milliókban természetesen, viszont már ropogós fontokban számolva! A hírek szerint azonban mégsem ő volt a legtöbbet kifizető vásárló, ugyanis az 5095GT alvázszámú példányért egy ismeretlen vásárló kerek 20 gurigát adott. Na ez az igazán nagy hm...

A Hot Wheels 2009-es sorozatában jelent meg ez a kisautó, de érdemes végignézni, hány Ferrarit mintáztak már meg a cégnél, nem semmi lista. Kicsiben nekem egy fekete lett meg, amit nem is bánok, unalmas már az a sok piros Ferkó:

Kicsiben ez már nem akkora hm, viszont ha jól emlékszem, az ára sem haladta meg a 300 forintot, és nem millióban. Korrekt a formája, jók a kerekek alatta, van rajta egy kis extra festés is, bár az első lámpákra nem jutott, de összességében rendben van. Az alja műanyag, így a súlya elég csekély, viszont ennek ellenére fontos darabja lett a gyűjteményemnek, ha másért nem, akkor a keretesben taglalt kuriózumát tekintve. A Ferrari ezek szerint nem csak maga örök, hanem a kisautókat gyártó cégek is úgy tekinthetnek rá, mint kiapadhatatlan forrásra, főleg hogy igaziban is újabb és újabb típusok jönnek folyamatosan...