A blogon viszonylag ritka vendég a Jaguar, ezért most kicsit kompenzálok, mutatok rögtön kettőt. Az első filmes autó, és már pittlarennél is megnézhettétek. Azért nem Sam. Joe idevágó posztját linkeltem, mert az övé csak nagyon hasonló, ez viszont ugyanaz :) Az Angyal korábbi autóját alakító Volvót már mutattam korábban itt és itt, de ez a Jaguar nekem kellett - nem volt elég a carspotting. (És nézegessetek még régi reklámokat itt!) Mint lejjebb látható, mások a kerekei, mint Joe-nál, vélhetően az enyém a régebbi. A Mesternél is linkelt oldalról szemezgetek alább, hátha ott és akkor lusták voltatok kattintani, vagy mondjuk magyarul jobban szerettek olvasni:

Az Angyal című sorozat Roger Moore után eredetileg úgy folytatódott volna, hogy Az Angyal fia. Azt találták ki, hogy szerválnak egy jóképű fiatal színészt, aki az új főszereplő lesz, Moore pedig majd időnként megjelenik a sorozatban és csinál ezt-azt. Na, ez nem jött össze, ugyanis Moore nagyon rá volt gyógyulva a James Bond-filmekre, így a címet is átírták Az Angyal visszatérre, és Ian Ogilvy sármos személyében új Templár Simont választottak. Ahogy Joe is írta a posztjában, a második sorozatra a Jaguár már örömmel adott autót, konkrétan egy nagyon korai XJS-t. Az új sorozat ennek ellenére csak két évig élt, de ez a két esztendő pont elég volt ahhoz, hogy a piacot elárasszák Angyalos ajándéktárgyakkal. A Jaguar egyébként csak egy autót adott a stábnak, e mellé még bérelniük is kellett a filmeseknek, főleg a külföldi helyszínekhez, és több epizódban le is buknak, amikor pl. egy részen belül, de két különböző helyszínen az autón egyszer van napfénytető, másszor nincs. Az eredeti PWK 530R rendszámot ST 1-re cserélték a filmesek. A hivatalos autót a születésem évében, 1975-ben gyártották, pontosabban augusztus 22-én, de csak közel két évvel később került a produkcióhoz, akik a 24 részből 22-ben használták is a menő, mobiltelefonnal is ellátott Jag-et. Ian Ogilvy egyszer leégette a kuplungot, ezt mindenképp meg akartam osztani veletek. Aztán elkallódott, de 1993-ban újra előkerült, végül 2003-ban kötött ki a jelenlegi tulajdonosánál, akinek tudomásom szerint esze ágában sincs továbbadni a kocsit. És épp felújítás alatt áll, de csak kívül és motorilag, a belsejét állítólag nem bontják meg. 

Itt van akkor kicsiben, mert végül is ez a lényeg:

Mit is mondhatnék, amiről már ne esett volna szó előttem? Hát semmit. Szeretem ezeket a Corgikat, tetszik a kerekük, játékra termettek. Annyit rugózik, amennyit a tengelyek engednek, tehát nem túl sokat, viszont egészen jól gurul. A műanyag aljnak köszönhetően pillekönnyű, de ezt most nem negatívumként írom, ilyen és kész. A fehér külsőhöz remekül passzol a piros belső, de kívül már nem nagyon kapunk színeket, csak a hátsó lámpákat pöttyözték meg, előre már nem jutott a bödönből. A másik Jag már egy kicsit régebbi, egészen 1948-ig kell visszatekintenünk. Ekkor kezdődött ugyanis a Jaguar XK120 gyártása, az SS100 óta ez volt az első Jaguar sportkocsi, gondolom, a háború miatt.

Na de miről is beszélünk?

Roadsterként indult a 120-as karrierje, és attól 120-as, hogy mérföldben számolva ilyen sebességre volt képes - szélvédő nélkül pedig még ennél is többre. Az én autóm szerintem ma sem tud ennyit, de akkoriban ez a világ leggyorsabb sorozatgyártású modelljévé tette - és nem mellesleg nagyon sikeressé is. A "drophead coupé (DHC)" névvel illetett zárt (vagy inkább zárható tetejű) verziót 1953-ban mutatták be. A 160 lóerős 3.4 literes soros hanthengeressel szerelt autók kezdetben alumíniumból készült karosszériát kaptak, csak később álltak át acélra, de az ajtók, a csomagtartó és a motorháztető eztán is a könnyebb fémből készült. Később készült egy 100-as jelű egyszerűbb változat is autóból, azt kétliteres motorral szerelték.

Kicsiben ez Matchbox nálam, de nem túl régi, 2008-as, én viszont tavaly vettem. A MB eddig 16 Jaguar-típust mintázott meg, ezt utolsóként, kései kiegészítésként az 1984-ben bemutatott nyitott verzióhoz. Itt van a többi színvariáció is Areh oldalán. Én csak ezt az egyet vettem meg belőle, mert bár nagyon tetszik, nekem ez túl régi. Ja, és ez az SE, azaz Special Equipment (menő) változat, amely az alaphoz képest megnövelt teljesítményt, keményebb felfüggesztést és dupla kipufogórendszert jelent:

Abszolút korrekt munka, a csodálatos vonalú eredeti tökéletesen felismerhető benne, bár ez robusztusabb, ráadásul kifestették a részleteket, igazán nem lehet ok panaszra. Színt talán igen, de ennél jobb kereket nem találhattak volna a kisautónak. Az első sárvédőkre kihelyezett visszapillantók talán egy kicsit elnagyoltak, de nem fáj, én még ezeknek is örülök. Jó kis Matchbox, na...!

Érdekes, hogy a két autó amennyire különböző, nekem mégis pont annyira ugyanazt a feelinget hozzák: kecses, elegáns, úri. De jó lenne úrnak lenni... Na minden jót!