Így közel két hónap távlatából megemlékeznék a legutóbbi börzéről is, jobb későn, mint soha. Számomra két szempontból volt érdekes, az egyik az volt, hogy kimentem megint eladni, tehát béreltem asztalt meg minden, a másik pedig az volt, igaz, ez utólag kapott jelentőséget, hogy sikerült végre beszerezni egy régóta erősen vágyott Matchboxot. És ez a Ford Pickup. Még annak idején porsche által olvastam róla a szomszédban, és kitaláltam, hogy nekem kell ilyen. Wild Life Truck is kéne, de majd meglesz.

Szóval az a nagy helyzet, hogy doboz nélkül, de csak 3000 forintért meglett. Ennyi pénzt nem szívesen adok ki egy darab árva MB-ért, nem vagyok én Dagobert, de mivel jól ment a bolt, úgy gondoltam, most belefér... (Na jó, most hazudtam, dehogynem adok szívesen 3 rongyot, főleg egy ilyen szépséges példányért - ennél jóval kommerszebbekért is adtam már többet, mert pl. az ebayen vásárlás sokkal fájdalommentesebbnek tűnik, amikor a kártyán lévő, tehát a tárcában lévőhöz képest virtuális pénzt költöm. A zebracsíkos Land Cruiserem tuti többe volt, de már nem emlékszem. Pedig az kurrens darab, igaz, ritka...) Tessék:

Nem vágom, de többen is azt mondták ott a helyszínen, hogy ez a zöld aljú változat ritkább, így akkor ennek is örülök. Azt magamtól is tudtam, hogy jó vétel volt, darab ideje nézegetem már ezeket és 5-7 ezer Ft alatt nemigen találkoztam - az enyémhez hasonló - szép állapotú példánnyal. Illetve de, csak azok gombkerekűek voltak, azokat meg nem gyűjtöm. Szóval megvan.

Még a pénzről pár szót: megint árultam vagy 60 ezer forintnyit, ami így elsőre nagyon sok pénznek tűnik, de mindig akkor kezdődnek a bajok, amikor elkezdek utána gondolkodni. Márpedig ilyenkor rá kell jöjjek, hogy nem szabad ennyit költeni kisautókra, mert vannak ennél sokkal fontosabb kiadások. Márpedig ha ezek miatt meg kell válnom - gyakran komoly veszteséggel - pár gyűjteményes darabtól, az akkor emiatt duplán fáj. Ja nem, inkább triplán, hiszen pont egy említett 60 ezres összeg három darab teszkós (nagyobb) vásárlást jelent csak, rövidebben fogalmazva: huss! Tehát amit nem veszek meg, nem kell utólag eladni, és jelentékeny pénzmennyiség mellett megspórolok magamnak meg egy jó adag szívfájdalmat is... Erre jöttem rá. Úgyhogy igyekszem majd tartani magam ehhez. Mostantól. Azért posztok még lesznek, főleg hogy kábé július közepéig már meg is vannak írva ;)

És hogy értelmet adjak a poszt címének, mutatom a szintén a börzén átvett másik Ford kisteherautót (megint TSZA-tól), amely akár a fia is lehetne az öregnek:

Jól mutat a fehér mellett a polcon. A lényeg, hogy nem véletlenül vettem őket egy kalap alá, ha megnézitek például Areh weboldalán, láthatjátok az egész családot. Tehát az 1968-as alap lényegében ugyanaz, csak a felépítmény és a kerekek/alváz változott az évek során. Az aspeni síparadicsom festésével ellátott pickup már 1984-es, és szerénytelen bigfoot-kerekeket kapott, ami nyilván nagyon jól jön a hóban. A műanyag "kabin" itt is könnyedén lepattintható, de a kis rögzítő pöckök miatt nem nagyon variálom, marad fenn és kész. A front rész fekete színe nekem bejön, és a hűtőrácsra ez kapott valamiféle dögrácsot is, de akár csörlő-imitációnak is szánhatták, nem tudom. Emlékeim szerint olyan 6-700 Ft-ért vettem, és az apró, szabad szemmel (főleg ha az a szabad szem az enyém) alig látható pontkopások ellenére teljesen boldog vagyok vele... Ja, és még egy kép a poszt címének jegyében, abszolút privát szféra:

Ennyit gondoltam mára, minden jót!

(És egyébként itt ragadnám meg az alkalmat, hogy szóljak, hogy ha valaki rákívánna a poszt blog bármelyik kisautójára, jelezze nekem, mert egy kicsit karcsúsítanám a gyűjteményem. Vagy nem is kicsit. Az van, hogy ez van.)