A magnógyűjteményem legnagyobb darabja már nem a Siemens RM-794-es, hanem a most következő Philips D8534-es Stereo Compo Soundmachine nevezetű gépállat. Simán kétkazettás méretű, pedig nem az, a másik kazetta "helyére" grafikus equalizer került be, és jól is néz ki ott. Az egész batárnak nagyon jól áll, hogy a két leszerelhető hangfal közötti részt sötétszürkére színezték, bár nekem azzal sem lett volna bajom, ha minden marad ezüst. Baromi nagyok a hangszórók, ezáltal nagyon szépen is szól a cucc, de persze a súlya sem csekély. A rádió kissé hullámos skálájába réges-régen beköltözött valami kis pók és szőtt egy csodás sarokapartmant magának, ezt majd még el kell távolítanom, de szerencsére nem zavarja a hangolást.

A gombok a sötétszürke Hitachimhoz hasonló kivitelű soft touch rendszerűek, érdekes módon a a REC és a STOP gomb is egy-egy nagy, elnyújtott csík, nem a megszokott kiosztást látjuk. A kazettaajtó csillapítva nyílik, de az egész szerkezetre igaz, hogy olyan finom rajta minden. A középső rész jobb alsó sarkában pedig a Dolby zajcsökkentés gombja került, ami szerintem a magnó készültének idejében még nagy szó lehetett. Ahogy megszokhattuk a boomboxoknál, ez is képes külső jelforrást kezelni, illetve csatlakoztathatók rá további hangszórók. A gyűjteményem egyik legszebb állapotú darabja ez, ami elég komoly teljesítmény, mert az az ár, amit fizettem érte, messze elmarad az átlagtól. Nektek hogy tetszik?