A fenti kép felfogható egyfajta képszerkesztői szárnypróbálgatásnak, mert fogtam egy Honda képét és rátettem egy régebbi fotóra a Csepel Művekről, ígérem, nem lesz több ilyen... De hogy miért csináltam ilyet? Mert sehogy sem sikerült olyan fotót találnom készen, ami megfelelt volna a Hot Wheels mindjárt következő, egyik legújabb modelljéről szóló posztom elejére, bevezetőnek. Kihozták ugyanis a Honda Odysseyt, mintegy kedves meglepetésként az egyterűek iránt rajongóknak, és még versenyautót is csináltak belőle... A nagyról nem írok típusismertetőt, legyen annyi elég, hogy egy tipikusan nem európai autótól van szó, innentől kezdve tehát batár nagy és nem dízellel megy. Egy kedves ismerősöméknek volt ilyen nem is olyan régen ezelőttig, imádták. Nem is csodálom.

Na akkor most a kicsiről: annak ellenére, hogy a negyedik generációs Honda Odyssey minden, csak nem versenyautó, valahogy, valami rejtélyes módon működik nekem a dolog, baromi vagány ezzel a festéssel, a tök fekete orral és kerekekkel, a hatalmas HONDA-felirattal a szélvédő tetején, a szerénytelen méretű első- és tető-spoilerrel, illetve küszöbökkel... Belül konszolidáltabb a helyzet, a bordó kárpit már jóval hétköznapibb, mellesleg jól megy a fehér alapszínhez, de még gyerekülés is jutott a második sorba. Nagyon szépen ki lett egyébként dolgozva a beltere, de nyilván kellett is, hiszen a panorámatető nem hagy szinte semmit elfedve. Fájóan hiányzik viszont a hátsó lámpák festése, ezért cserébe simán odaadnám az egyébként semmire sem jó TURBO-feliratot az oldaláról... Kár a külső tükrökért is, de ne sírjunk, hiszen ritkán kaphatunk a kezünkbe ekkora méretben fasza japán egyterűt, örüljünk hát együtt, éljen a család!