Ez akkor a Datsunos poszt folytatása, amiben írtam, hogy na majd egy külön posztban megemlékezem a Z nevű utódokról is, de aztán rájöttem, hogy nálam már jobban megemlékeztek többen is, ezért hát íme Tommi blogja és Sam.Joe blogja, olvassátok az ide vonatkozókat! Én meg csak megmutatom, nekem milyenek vannak ;)

Az első a Hot Wheels modellje 1985-ből. Dél-Texasban ebből 12 színvariációt jegyeznek, az én pirosomról pont nincs fent képük. Masszív, jó minőségű darab nyitható ajtókkal, a szükségesnél egy pöppet csiricsárébb dekorációval. De még így is talán a legszebb ebből a típusból, arany felnikkel.

A Majorette már a T-tetejű változatot mintázta meg, eggyel szolidabb fényezéssel, de bénább kerekekkel. Az, amelyiket nem bontottam ki, most épp eladó a vaterán, de van belőle kibontott is, nyithatók az ajtajai és az első lámpái. A Majorette ZX-ről is a fenti linkeken olvashattok részletesebben, túl sokat nem tudok hozzájuk tenni. Keveset sem. Tetszik.

A Matchbox 1986-ban készítette el a saját értelmezését, nekem a fellelhető színvariációk közül a talán leggyakoribb Fujicoloros jutott 1987-ből. Full fém, nyílik az eleje, de az ajtaja nem, viszont azok a kerekek vannak alatta, amelyek nekem a legjobban tetszenek az ötküllős mellett. A kollégák ezt a modellt már szintén kivesézték, részemről még kiemelném, hogy jópofa a zöld alváz, de erről most ennyit.

Ebből a modellből létezik egy Maisto-verzió is, de azt nem vettem meg még, mert csak 5 dollár felettiekkel találkoztam, Maistónál ez pedig 3 dollárral magasabban van a saját határomnál, szóval ha lesz is, később csak. Cserébe egy újkori Yatming, amit a Gulliverben lőttem, gyakorlatilag csak e poszt kedvéért, 200 forintos kategória sajnos, meg sem közelíti a Datsunos posztban mutatott Yatmingot. Pont beszéltünk róluk nemrég az indexes fórumon, kár értük. Ezért jár a noname cimke a végére...

És akkor ugorjunk egy generációt!

A Z31-es kódjelű modellt 1989-ben lecserélték a Z32-esre. A formaterv igen erősre sikerült, talán részben ezért volt az, hogy a hétéves pályafutása során temérdek apró módosítás, változtatás történt rajta, például 1991 után már csakis automata klímával volt kapható, de a formájához nem nagyon nyúltak a japán mérnökök. Fiatal kamaszkorom álomautója volt ez, a Balatonnál nyálcsorgatva figyeltük a haverokkal ezeket a gépeket, amint a Bundesliga-frizurás vezetőik leparkoltak velük a szállodasoron.

A sárga a Matchboxtól érkezett, talán 1990-ből. Nem nyílik semmije, de jól mutat rajta az üvegtető. A visszapillantók talán egy kicsit nagyra sikerültek, de összességében nekem bejön a kisautó, szeretem ezt a korszakot mind az igaziak, mind a Matchboxok tekintetében.

A kék egy Novacar, ami a Majorette portugál változata. Érdekessége a modellnek, hogy az egész műanyag, nem csak az alváz, és úgy általában egy aránylag egyszerű darab, nem rugózik, alig gurul, és nem vitték túlzásba sem a részletezést, sem a festést. (Van egy ugyanilyen gyártmányú Terranóm is „normális” Majorette-kerekekkel, amit már mutattam, arra is ugyanezek igazak, de a beltér ott talán még a faéknél is egyszerűbb. Cserébe viszont tűzoltó!) A színválasztásra is aludhattak volna még egy párat, de filléres cucc lévén ezt inkább ne rójuk fel szegénynek.

Furcsa azonban, hogy alapszínnek a HW is beválasztott egy a fentinél szerencsére azért sötétebb bili világoskéket a saját értelmezései közé, amit aztán megspékeltek a tűréshatáron még belüli sokküllős csicsafelnikkel és az érdekes alapszínt ellensúlyozandó némi sportos absztrakt mintával. Az eddigiektől eltérő az orrkiképzése, illetve átlátszók a lámpák, amiért piros pont jár. Mint ahogyan a nyitható ajtókért is. Ráadásul az egész fém, igen súlyos darab, ami manapság már ritkaság sajnos. De valahogy az összkép olyan elbénázott, majdnem jobban hasonlít az eleje egy Fiat Coupéhoz, mint a Nissanhoz. Dolgozhattak volna még egy kicsit a formaterven, más is meg tudta oldani egész jól.

Csodás, és viszonylag ritka darab a Tomica rendőr-verziója, nem bonyolították agyon (nem is nagyon lehetett), szokásos masszív, minőségi darab. Talán a legszebb mind közül, de legalábbis holtversenyben a legfelső pirossal...

1999-ben először koncepció, majd valóság lett az újkori Z-ből. Ekkoriban került a Nissan a Renault tulajdonába (ezért nem Note-om lett, hanem Jazz-em IRL), egyébként. 2003-ban a MB már meg is mintázta, illetve a Realtoy kínálatában is megjelent a modell, én pedig szépen begyűjtöttem belőlük egyet-egyet (a sima szürke a MB, a kerekei általam sötétítve). Alattuk pedig két itt már korábban is szerepelt rendőr, egy Tomica (ami kettő, bár a másik Mazda RX-8) és egy Amercom, ez utóbbi 1:43-as.

A legújabb változatról a Totalcar írt a minap, tessék. És még egy kis olvasnivaló a magyar Z-klub lapjáról. Ennyi volt akkor a Datsun-Nissan sztori a részemről, de azért van egy videó is a végére, ami nem Z (na jó, itt van egy), hanem Pathfinder, mert... ö, na, megnézitek, megértitek, miért inkább ez ;) 

Szép napot!