Az olcsó szóviccért elnézést kérek. Amerikai izomautókról volt már szó nem is egyszer, de nem igazán mostanában. Sőt a blogon is szerepelt már a Chevelle, nem is egy verzióban, de talán megérett az idő egy önálló posztra.

A Chevrolet Chevelle a gyár egyik legsikeresebb modellje volt, 1964-től 1977-ig gyártották, és a takarékos (hehe) családi modellektől az izmos cabriókig széles palettát ölelt fel. 1977 után a Malibu váltotta fel a Chevelle-t, amely név korábban csak a modellen belül létezett. A Chevelle szolgált a magában is sikeres Monte Carlo alapjául is. Sőt az El Camino is tőle származik, amely még túl is élte a „papát”. A Chevelle az izomautók csatájába az SS jelzésű modellel tört be 1966-ban, amely később külön kis típusválasztékot kapott különféle motorokkal és egyéb teljesítményfokozó kiegészítőkkel. 1966-tól új kasznit kapott a Chevelle, a népszerű kólásüveg-formát, amely szinte minden kortársának jellemzője volt abban az időben. 1968-ban újabb átalakítás következett, még inkább kólásüveg-formájúra. Sok vásárló családi autónak vette a Chevelle-t, mert a nagyobbaknál (pl. Impala) olcsóbb volt, öten is kényelmesen elfértek benne, és tele volt szórva minden földi jóval, mint a szervokormány, szervofék, automata váltó, légkondi, rádió stb. 1973-ban megint átdolgozták a karosszériát egy kicsit, de sokkal érdekesebb, hogy bemutatták a kombit, 6 és 9 személyes kivitelben. Na ez tényleg igazi családi autó lett! Ugyancsak ebben az évben vezették be a Laguna jelzést, ez volt a top kivitel és az igen jellegzetes orráról lehetett felismerni. Aztán jöttek még a Malibu és a Deluxe verziók is. SS, azaz super sport opció (optikai tuning, sport-felfüggesztés, izommotorok) ezekre is választható volt, sőt kivételes módon a kombihoz is. 1974-től az SS helyett az S3 jelölést vezették be, ami sportost és egyben harmadik generációst jelentett. 1974-ben a Malibu Classic lett a top kivitel, sedan, coupé és kombi változatban, a Deluxe név pedig megszűnt. A fene sem tudja már ezeket követni, elég is lesz belőlük... A vége az lett, hogy 1978-ban a Chevelle nevet is eldobta a GM, és az ezzel jelölt összes korábbi modellt átkeresztelte Chevrolet Malibura. Pont.

Nézzük akkor a kisebbeket. A nyitott kivitelről készült Matchbox-verziót (lásd a mintát a legfelső képen, szintén zöldben) minden bizonnyal sokan ismeritek, én az én példányomat valamikor tavaly télen vettem, szép darab, nem rugózik, de mint minden cabriónál, szép részletes a beltér. A színével sincs bajom, bár Superfast-kivitelben vannak azért szebbek.

Ami ennél sokkal érdekesebb, hogy nem egy helyen láttam, hogy a jól ismert MB-34-es Chevy Pro Stocker (itt az igazi) is valójában egy elnászkárosított Chevelle. És ha megnézzük az elejét, valóban könnyen beleképzelhető a második generáció.

A Hot Wheels az alábbiakkal járult hozzá a gyűjteményemhez: van korábbi és későbbi coupéjuk, nyitott változatuk (figyelmezzünk a kólásüveg-formára!) és két kombijuk is, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Érdekes, hogy a nyitott változat elnagyolt kormányt kapott, ezt azóta sem értem... A két kombi viszont abszolút kedvenc!!!

A HW-től is bemutatott (bordó és ezüst) Chevelle-t elkészítette a Welly is, ebből is van egy példányom, nagyon szép darab, tényleg le a kalappal. A más esetben egyébként gagyi hatású kerék ez alatt teljesen jól mutat.

Végül pedig egy Zylmex második generációs Chevelle: filléres darabként szerváltam, de nem bántam meg. Régi, súlyos fémdarab, nyitható ajtókkal, jól eltalált arányokkal, kellemes kerekekkel. Összességében lehetne egy lehelettel nagyobb, de így sem rossz. És nézzétek csak az orrát! Na, ez a civil Pro Stocker!

Jutalom a poszt végén:

Szép napot!