...helyett fehér:

Ez most a legújabb Retroautóm, az Ezerkecske. Tudományosabban fogalmazva a 2101-es. Kombiban már szerepelt itt, nemrég viszont - újfent édeaspám kedves gondosságának hála - limuzinban is magaménak tudhatom. A korábban mutatott családi fotón szereplő Ladánk előtt ilyenünk volt, csak nem ilyen szép fehér színben, hanem valami piszkos-szürkében. Imádtam. Gyakorlatilag ebben (és utána a kombiban) nőttem fel, több ezer kilométert utazva a hátsó (később aztán az első) ülésen, ebben tekergettem először a kormányt, később a rádió gombjait. Az UK-rendszámú régebbi darabunk könnyedén vitte (óra szerint!) a százhatvanat, a későbbi sárga már inkább csak a 140-et, de ez utóbbival megjártuk Hollandiát is, kétszer, másodjára egy lakókocsival nehezítve. És mekkora szó volt, hogy az ezeket követő Kockaladában már fejtámlást ülések voltak! Ötödik sebesség mondjuk még abban sem. Pedig nem ártott volna, 120 felett már nemigen lehetett bent beszélgetni.

Az újságmellékletes Zsigát a szakfórumon erősen szídják, sem minőségileg, sem arányait tekintve nem mondható telitalálatnak, de nekem nincs vele komolyabb bajom. A felnik az igazit idézik, de az tény, hogy sorjásak, így csak elvétve találhatók rajta lyukak. A tükröt nekem kellett visszatennem a helyére, az ablaktörlők itt is vastagok és össze-vissza állnak, de komolyan mondom, nem zavarnak ezek az apróságok. Egyszerűen nem vagyok hajlandó többszörös árat fizetni ezekért a pöcsömnyi kisautókért csak egy jobban hangzó gyártó neve miatt :) 

A poszt címe nem véletlen, itt van hozzá a zene:

Szép napot, mindjárt péntek!