1975. nem csak világra jöttöm miatt vált vitathatatlanul megkerülhetetlen dátummá a világtörténelemben, hanem mert ebben az évben dobta piacra a Chrysler Európában az új családi autóját Simca 1307 néven. Ami aztán később motorizáltságtól függően 1308-ként, illetve 1309-ként (illetve Talbotként) is feltűnt. Akkoriban az autó annyira modern volt a csapott hátával és a fronthajtással a saját osztályában (Passat-osztály), hogy az 1976-os Év Autójává választották azon nyomban.

A Renault 16-os inspirálta formatervet Roy Axe-nak köszönhetjük. Ez idő tájt még inkább a sedánok uralták a piacot (és így a közízlést is), mint pl. a Ford Taunus, vagy az Opel Ascona, ez a sziluett akkoriban igen formabontónak számított. Angliában és Franciaországban gyártották, később Spanyolországban, végül Új-Zélandon és Finnországban. A forma ma sem bántóan régies, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy nem titkoltan ez adta az alapon a Moszkvics Aleko megtervezéséhez 1986-ban, egy évvel a Simca gyártásának befejezése után.

Kicsiben a Majorette készítette el az autót, amely nem csak az azonos születési év miatt áll közel hozzám, hanem azért is, mert kisgyerekként ebből is birtokoltam egy példányt. Egy ugyanilyen színűt, de ezt már felnőttként vettem. Emlékszem, hogy ezt én Polonezként használtam, ugyanis még nem tudtam elolvasni az alján található típusjelzést, apám meg valszeg nem ismerte a Simca márkát akkoriban, így a számára egyetlen hasonlóként ismert típusként azonosította a kisautót, én pedig jól elhittem neki. (Volt amúgy még egy ilyen húzása, a Corgi kis kompakt AMC-jét azért hittem én évekig Austinnak.)

Ez a példány nem makulátlan, itt-ott találhatók rajta leverődések, de összességében jó közepesnek ítélném. Majorette lévén szuper a rugózása (ez a mondat tiszta deja vu), és meglepően sok részlet helyett kapott az autón. Az egyik kedvencem a két sárga lámpabúra elöl, ami ugye a francia autókra oly jellemző. Jó megoldás az első rendszám is, hogy nem a lökhárító színét kapta.

A hátsó lámpákat kifestették, és jutott a hátfalra típusjelzés is, bár kissé túlméretezett. A másik kedvenc részletem a csomagtartó, ugyanis a felnyitható (üveg nélküli) ajtó alatt behányt cuccokat találunk, bőrönd, kesztyű és csizma is akad ott. A korabeli hirdetéseken nem egyszer kirándulóautóként megjelenő Simcába illenek is ezek…

Na jók legyetek, és vegyetek szép régi Majorette kisautókat, mert azok szépek!