Maradjunk még egy kicsit a franciáknál… A poszt címe nem egy felniméret, hanem egy típusjel, és az előző bejegyzéssel ellentétben most egy Matchbox következik, ráadásul egy Renault. Pedig a típus a MB kínálatában erősen alulreprezentált, ugyanis a lusta angolok csak az 5-ösből, a 11-esből és a 17-esből készítettek kisautót. Az 5-ös már szerepelt itt (és nemsokára fog is, mint Majorette), 11-esem (még) nincs, így akkor könnyű kitalálni: bizony a 17-esről lesz szó.

Bevezetésképp pár tudásmorzsa az igaziról (via wikipedia): 1971 és 1980 között gyártották, de hasonlóan a tegnap mutatott Simcához ez is elérhető volt több néven. Valójában a 12-es kupéváltozatának feleltek meg, és lényegében csak az orrukban, azokon is a lámpák elhelyezésében különböztek. A 17-esnek ugyanis négy kerek lámpája volt elöl. A karosszéria tehát kvázi a 12-estől ered, az 1.6-os 107 lóerős erőforrás azonban a 16-osból származik. És a 17-es volt az utolsó Renault, amely Gordini-változatban is készült. A 17-es Renault-t végül a Fuego váltotta le, de azzal sajnos nem szolgálhatok kicsiben. Van cserébe egy remek 1977-es fotóm a Ferjáncz Attila - Iriczfalvy Ferenc páros R17-es Gordini-jéről, amely Costa Braván készült:

Az autó (nem az övéké) 1973-ban WRC-nyertes lett, megjegyzem. A MB-62-es kis Renault 1974-ben látta meg a napvilágot, azaz egy évvel idősebb nálam. Tehát pont abból az érából származik, amit a legjobban kedvelek MB-, és úgy általában kisautó-viszonylatban. Viszont az a nagy helyzet, hogy nem sikerült olyan jól :(

Oké, nem rossz, de valahogy úgy vagyok vele, mint a BMW 3.0-val, kicsit olyan bumszli lett. Főleg ha megnézzük, hogy kábé ugyanekkor a Majorette mit villantott. Ugye? (Sajnos a linkelt darab nem az enyém, nekem nincs is meg.) De legalább nem került be egy plusz (B-)oszlop… Ettől függetlenül kedvelem ezt a kisautót, mert rendelkezik az akkori MB-ok jellemző erényeivel: full fém, nyitható ajtók, jó gurulás. A rugózása nem annyira jellemző, de az előző három feature fényében ezt megbocsátom. A sötétnarancs szín jól áll az autónak, csak úgy a fekete orr is, nem beszélve az alvázból ügyesen felvezetett hátsó lökhárítóról, jópofa lett a végeredmény:

A fogantyú nélküli ajtókat feltárva angol osztású fehér belső vár minket (illetve hát az egy hatvannegyedre kicsinyített énünket), amely elég elnagyoltra sikerült, szerencsére ma már egyre kevesebb ilyen megoldással találkozunk. A motorháztetőn lévő matrica sajnos az évek során felpúposodott, talán valaki nem is jó helyre tette vissza, de ez legyen a legnagyobb gondom. És az sem bánt olyan nagyon, hogy a hátfalra ormótlan elefántbetűkkel felírt típusjelzés némileg sutba vágja a hátsó traktus art decós szimmetriáját :) Végül két korabeli sajtóhirdetés, desszertnek:

Ja, és a kártyalap :)

Minden jót, holnap megint péntek, legyetek jók, ha tudtok!