Máris itt a folytatás, ahogy ígértem, ezúttal egy a tegnapihoz hasonló kivitelű Lancia Fulvia Coupé következik. A Fulvia szó jelentése sajnos elég kiábrándító, a modell történetéhez pedig ezúttal is internetes segítséget kértem, és e remek cikk formájában meg is kaptam, innen másolok egy keveset, de olvassátok el az egészet, érdemes!

A Lancia viszonylag későn, csak 1965-ben indította el hivatalos rali-programját, a későbbi nagy ellenfelek, a Ford és a Renault már az 1930-as években Monaco szerpentinjein vetélkedtek. Az olaszok indulásához némi segítség volt az a kevéske tapasztalat, amit az Aureliával és a Flaviával versenyző pilóták támogatásával szereztek. A Lancia első komoly raliautójává a Fulviát jelölték ki, amely gyári színekben 1967-ben a Monte Carlo Rally-n debütált, egyből egy második helyet bezsebelve Rauno Aaltonen és a Mini Cooper S mögött. Ennek ellenére rendszeresen csak 1969-től szerepelt raliversenyeken a Fulvia. Ebben az évben került az autóba az 1,6 literes, 115 lóerős erőforrás, amely nagyobb szelepeket és nagyobb karburátorokat kapott, így a Fulvia a korábbi Gr.2-ből Gr.4-es kategóriába került. A Fulvia a WRC (FIA World Rally Championship – 1973-tól máig futó rali-világbajnokság) elődjének számító IMC (FIA International Championship for Manufacturers – gyártók nemzetközi bajnoksága, amelyet 1970-1972 között rendeztek meg) bajnokságban vált igazán sikeressé, a típus első futamgyőzelmét a svéd Harry Källström szerezte az 1970-es Daily Mirror RAC Rally-n, ahol 196 párosból csak 67-en jutottak el a célvonalig. Év végén, egy ponttal megelőzve a Saabot, a Lancia csapata már a dobogó harmadik fokáról locsolhatta a pezsgőt, a bajnokságot toronymagasan uraló Porsche és az Alpine-Renault mellől. Az 1971-es szezon sikertelensége után 1972 januárjában egyből egy Monte Carlo Rally-n elért első helyezéssel nyitott Sandro Munari és a Lancia Fulvia 1.6 HF. A sikerek az év további futamain is folytatódtak, Simo Lampinen a Marokkó Rally-n, Amilcare Ballestrieri pedig a Sanremo Rally-n vezette győzelemre a kis olasz kupét.

A kilenc futamból álló ’72-es bajnokságot nagy fölénnyel nyerte a Lancia, érdekesség, hogy második helyezést, a Lanciát is birtokló anyavállalat, a Fiat szerezte meg az Abarth 124 Sport Spiderrel, ezzel kb. háziversennyé alakítva a szezont. (Érdekes egyébként, hogy a témához közvetlenül nem kapcsolódó videóban 'Lánsziának' ejtik a Lancsát.)

Nézzük akkor meg, mit sikerült összehozni 1:43-ban!

Jó ideje kerestem ezt a darabot, de sokáig nem volt szerencsém. Nem mellesleg egy ismerősömnek is megvan, és már régen meg akartam kérdezni, nem akarja-e nekem adni az ő példányát, de valahogy sohasem vitt rá a lélek, gondoltam, előbb-utóbb csak beszerzem. Hát sikerült, ráadásul elég baráti áron. A részletek számomra tökéletesek, a festés is nagyon tetszik, minden a helyén van. Egy dolgot azonban kicsit furcsállok: a valóságban elöl a belső lámpák nagyobbak (de legalábbis pont ugyanakkorák, mint a külsők), itt pont fordítva, amitől egyfajta érdekes gülüszem-effektus lép fel - ezt nem nagyon értem, miért lett ilyen, de biztos van rá magyarázat. Kiviteléből adódóan nem rugózik, nem is gurul túl jól, épp ezért inkább modell, mint játék.

Ugye igazam van, hogy nem hiányozhatott a gyűjteményből? Végül pár remek fotó az autóról, a felsők korabeliek, az alsók frissebbek:

Holnap folytatjuk, gyertek vissza!