Ünnepi kisautós poszt, csöpögős. Nemrég ugye hozzájutottam egy remek Anker Fiat 242-eshez, ponyva nélkül. Úgy voltam vele, hogy oké, de annyira nem kell, főleg így hiányosan. Azonban jelentkezett davidg, aki önzetlenül felajánlotta, hogy ad egy ilyen hiányzó alkatrészt nekem. Az átadás a legutóbbi börzén meg is történt, így már fullos a kisteherautó, nagyon örültem - főleg annak, hogy vannak még ilyen emberek, akik csupán jó szándéktól vezérelve segítenek. Akkor egyrészt elhatároztam, hogy inkább mégsem adom el a Fiatot, másrészt hogy ha legközelebb alkalmam lesz, én is segítek valakinek, mintegy tovább áramoltatva ezt a fajta jótékonyságot. Nem is kellett sokat várnom az alkalomra, ugyanis a szirszarjaimon keresztül valahogy megtalált VB és az alábbi levelet írta nekem:

Szia Rájen! Olvasgattam a blogodat. Tetszett! A címedet egy blogos haverod adta meg, aki a vaterán is hirdet. Ezzel kapcsolatban van egy kérdésem-kérésem. Olvastam a SIKU daruról... A kisfiamnak is van egy ilyen daruja, örökölte az uni-tesótól, és itt jön a bibi. Hiányzik a daru közepe és ha jól olvastam, akkor Neked van egy "felesleges" darab. Ha megvállnál tőle, én megvenném a gyerekemnek, mert hát így nem lehet vele rendesen játszani. A kisfiam nagyon szeretné. (...) Kérlek, segíts!!!!! Előre is köszönöm. Üdv. VB

Nem tehettem mást, apaként főleg, ingyen odaadtam. Most ezt nem azért írtam, hogy megveregessem a saját vállam, hanem sokkal inkább azért, hogy ti is osztozzatok az érzésben, amit a következő levél okozott:

Kedves Miklós! Ma megjött a csomag. A kisfiam öröme most már teljes! Nagyon örül a játéknak! Köszönjük az önzetlen segítséget! Mellékletként küldök egy képet:

Köszönjük és Boldog Karácsonyt! Üdv. VB

Azt mondom, megérte! Nem vagyok cseppet sem érzelgős, sem egy jótékony típus, de az ilyen apróságok tényleg megszépítik a napomat, és már-már hajlok rá, hogy igazat adjak a közhelynek, miszerint jobb adni, mint kapni ;)

Boldog karácsonyt!