Ha valakinek már túladagolása van olasz verdákból, szóljon bátran! A mai téma a Matchbox Alfa Romeo SZ, amit jó sok idő után sikerült beszereznem. Régebben már megvolt egy némileg kopottabb változatban, ráadásul az itt a blogon talált új gazdára még 2009-ben, de már akkor is tudtam, kell ez nekem szép állapotban is. Nem csak azért, mert érdekes, egzotikus autó, nem mellesleg a MB kínálatában viszonylag ritkának számít, hanem mert kiskamasz koromban ez volt az egyik legnagyobb autós poszterem szereplője a szobámban - a másik egy kilencvenvalahányas, talán Zender-tuningos Nissan 300ZX volt, mindkettő az akkori Sport Autó című magazinból. Némi leírás és típustörténelem innen és innen:
A Geneva Motorshown 1989-ben tűnt fel ez az új, vitatott stílusú Alfa Romeo. Külseje megosztotta a közvéleményt. Az SZ (coupé, Sprint Zagato) és RZ (cabrio, Roadster Zagato) páros valójában nem más, mint az Alfa 75-ös alváza és mechanizmusa más köntösben. A külső Zagato tervezés, a termelés 1000 autóra épült. Az RZ-ből 241 példány készült. Egyelőre ez az utolsó hátsókerékhajtású autó az Alfa Romeo büszke történetében. A karosszéria alapos szélcsatornás fejlesztés eredménye, az eredmény 0,30 cW légellenállás. A külső minden eleme az ún. "modar" speciális anyagösszetételből áll, ami gyanta és üvegszál keveréke. Csak a tető és a hátsó szárny készült más anyagból, előbbi alumíniumból, utóbbi karbonból. Csak három színben volt megvásárolható eredetileg az autó: pirosban, feketében és sárgában. Akár elég is lett volna csak a piros. Motorja a 75-ösből ismert 3 literes, V6-os, elöl hossz-irányban beszerelve, mely 210 LE leadására képes. Futóműve módosított, erősített a 75-öséhez képest, plusz hidraulikus rendszerrel, mely segítségével a vezetőülésből szabályozható, módosítható az autó magassága. A fékek a Turbo Evoluzione 75-ösből valók. Váltója 5 fokozatú, manuális. Az SZ 1260 kg, az RZ 120 kilóval nehezebb. Maximális sebessége 245 km/h, 0-ról 100-ra 7 másodperc alatt gyorsul. Az autó különlegessége, hogy nem követ semmiféle divatirányzatot, vagy stílust, teljesen különbözik minden más modelltől. Formái miatt lehet szeretni, vagy éppen pont ezért elítélni. Irányvonala követhetetlen, gúnyneve "A Szörny" lett. Viszont vitathatatlan, hogy az autó tiszteletet parancsoló, egy vérbeli sport autó, a modern idők klasszikusa.
Érdermes megjegyeznem, hogy Magyarországon is van belőle legalább egy darab, mások szerint kettő, ráadásul az egyiket egyszer már én is láttam az Erzsébet-hídon, de nem tudtam lekapnom. Volt azonban, aki szemfülesebb volt, egyik magyarországi szpotting itt, a másik itt. Nézzük akkor a kicsit, amely 1991-es gyártási évvel az alján szerepel a MB kínálatában, mindjárt négy variációban is, talán kompenzálandó a megmintázott Alfák alacsony számát - és amely doboz nélkül került hozzám:
A rugózására és a gurulására nem lehet panasz, de nem nyílik semmije. Összességében tök jó állapotú, szinte hibátlan, a hátulról készült képeken azért kibújik az a bizonyos szög a zsákból, látszik, hogy a pirosra festett fekete színt nem sikerült tökéletesen felvinni, ráadásul a nagyobb fekete felületeken (műanyag tető!) berepedezett a festés, kicsit némi márványhangulatot kölcsönözve e patináns kisautónak. Kéne belőle egy piros tetejű is, ez van... Itt van is egy eladó, csak drága :)
Na minden jót, vezessetek óvatosan!
Utolsó kommentek