Kicsit nyakatekert az asszociáció, bevallom, de ha már elhatároztam, hogy ez lesz, nem visszakozok :) A poszt témája egy (ja, nem, két) Lincoln. Lincoln pedig Abraham volt, tehát Abe. Abe-ről pedig nekem az Oddworld nevű játék ugrik be, amit annak idején nagyon szerettem. De a második részét, az Abe's Exoddus-t még jobban, erről kopizok is egy pár sort:

A játék egy rabszolgasorsban sínylődő nép történetéről szól, akiket leigáztak, és sötét bányákba deportáltak, a munkásokat megvakították, hogy még csak véletlenül se tudjanak megszökni. A nép egy kis csoportja azonban még időben elmenekült, és barlangokba, mélyen a föld alá rejtőzött. A törzs egyik tagjának, Abe-nek, látomása támad: megjelenik előtte az ősidők három szelleme, akik komoly feladattal bízzák meg: ki kell szabadítania a bányában sínylődő szerencsétleneket. Innentől aztán elkezdődik a felfordulás. Abe beszél, így társainknak, a mudokonoknak parancsokat adhatunk, de először mindig köszönnünk kell nekik, hiszen enélkül létezésünkről sem vesznek tudomást, utána jöhetnek a fárasztó parancsosztogatások: a legtöbbször a 2-es billentyűt fogjuk használni, amellyel a „follow me” (kövessetek) utasítást adjuk ki, de ha például egy általunk elérhetetlen kart akarunk meghúzatni velük, a „work” (dolgozz) ukáz a megfelelő „varászszó”. A játék egészen elképesztő módon még „személyiséget” is adott zöld barátainknak. Előfordulhat ugyanis, hogy a megrántott kar csatornavizet zúdít a nyakukba, ettől megsértődnek és nem fogják követni a további parancsainkat, amíg oda nem megyünk hozzájuk és bocsánatot nem kérünk, vagy ne adj isten nevetőgázt szabadítunk rájuk, ekkor egy kiadós hátba verés után fognak csak engedelmeskedni. De erről most ennyit.

Nagyjából 25 év után egy újabb gyerekkori kedvencemet sikerült újra beszerezni! Ez a Matchbox által 1979-ben kiadott Lincoln Continental Mark V. És hogy mégis valahogy visszakössek az odüsszeiához, elmondom azt is, hogy bizony egy-egy ilyen régi darab beszerzésekor mindig elkezdek agyalni (azért óvatosan, nehogy megártson), vajon milyen utat járhatott be az adott kisautó? Angliában lejött a futószalagról, csomagolták, elkerült egy nagykerbe, onnan egy boltba, ott valaki megvette, majd megőrizte ennyi éven át? Vagy ment át az Államokba, ott egy üzletbe került, ami esetleg tönkre ment, bezárt, és így a teljes készletét felvásárolta egy gyűjtő? Vagy létezik olyan kisgyerek, aki annyira vigyázott rá, hogy végül ilyen állapotban kerülhessen hozzám? Oké, nem makulátlan, de akkor is 30 éves! A kisautóról egyébként nemrég írt pittlaren, de már ott is jeleztem, hogy ennek a beszerzése előbb-utóbb várhatóan be fog következni. És lám, így is lett, büszkén mutatom be a legújabb régi angol gyártású Matchboxom, íme:

A kolléga elég jól összefoglalta, értékelte a Matchbox Lincoln-ját, csatlakozom hozzá, miszerint nekem is tetszik. Legjobban ebben a színben ráadásul.

El kell árulnom, illetve hát inkább úgy fogalmazok, be kell vallanom, hogy a fenti képeken nem csak az egyik új fotóhátterem debütált, hanem a CGI alkalmazása is, ugyanis ezúttal is meglehetősen lilásra sikeredtek a fotók, így kénytelen voltam egy kicsit utánaállítani mindnek. A végeredmény egy kicsit talán harsány lett, de nekem tetszenek így a képek.

Pedig van több. Az én ízlésemnek ez egy kicsit kicsi, de ezúttal nem zavart, az érzelmi szál fontosabb ebben az esetben. Jól sikerült megvennem, mert két (szintén szinte makulátlan Made in England) társával érkezett hozzám Amerikából, és mindösszesen került az egész pakk 14 dolláromba, szóval igazán nem panaszkodhatok. A következő három kép egyébként innen származik, érdemes végigpörgetni az oldalt - ilyenkor mindig rájövök, hogy vannak nálunk sokkal súlyosabb esetek is:

A Matchbox nem sok Lincoln-t készített el kicsiben, egy korábbit már mutattam, de a szomszédban már (többször is) szerepelt Town Car eddig váratott magára. Úgyhogy most pótolok, még ha carspotting formájában már járt is egy a szirszarjaimon:

Összességében ez jóval kevésbé tetszik az angol gyártású nagypapájánál, de mivel az amerikai autókat bírom, nem tudtam ellenállni tavaly egy jutányos üzletnek, így került Hófehérke a gyűjteményembe. Ennek természetesen már műanyag az alja, de ezt és minden mást a kollégák már leírtak róla.