A képen sok Ferrari látható. Így lesz ez ezen az újabb tematikus héten is, amit ezúttal a Ferrariknak szentelek. Kezdve az F40-essel - a hajtás után rögtön.

A rendkívül sikeres 288 GTO utódjaként bemutatott Ferrari F40 1987-től 2 éven át birtokolta a világ leggyorsabb sorozatgyártású utcai autójának címét, és gyártása alatt ez volt a maranellóiak leggyorsabb, legerősebb és legdrágább modellje. Az akkor 90 éves Enzo Ferrari mintegy utolsó akarataként jött létre az F40-es, ugyanis akkorban nem ment túl jól nekik, és meg akarta még utoljára mutatni, mire képesek a Ferrari mérnökei. A közelgő 40 éves évforduló egészen kiváló apropót jelentett ezen új modell bemutatására. Az öreg akarata végül teljesült, ez lett az ő jutalomjátéka: a csak 1315 példányban legyártott F40-es óriási siker lett. Nekem sajnos csak kicsiben jutott, egy csere útján, ráadásul nem is egymagában érkezett, a másikat azonban csak holnap mutatom meg, most íme a képek erről:

1988-as dátum szerepel a műanyag aljon. A részletek kifestését véletlenül sem vitték túlzásba, de erre nem is hiányzik nekem más, sőt egy-két lóval kevesebbel is boldog lennék. Elöl a kis lámpák átlátszó műanyagból készültek, emellett azért tetszik még ez a modell, mert a 8-dot kerekeket szerelték alá, amik nekem nagy kedvenceim. Van egy kis rugózása is a kisautónak, de a legjobb benne az, hogy nagyon jól néz ki az egész!

Jó, hogy a hátsó lámpákat is tartalmazó "sávot" műanyagból oldották meg, de a hab a tortán a hátsó szélvédőn betekintve láthatóvá váló motor, amit némi ezüst festés emel ki - a hatás nagyon látványos, kár, hogy ez a képeken kevésbé köszön vissza. Még két csoportkép búcsúzóul, amik végre kattinthatók is:

Holnap egy fekete darab következik, szintén Matchbox!