A Ferrari 456 GT esetében egyszerűbb a dolgom, mint eddig, ugyanis a wikipedia magyarul ír róla, innen szemezek: 1992-ben a Pininfarina megtervezett egy újabb klasszikust, ami büszkén viseli az orrán az ágaskodó lovat. A Ferrari 456-os egy nagy gran turismo, az orrában tradicionális V12-es motorral. Az 1992-es párizsi World of Automobiles kiállításon bemutatott 456 GT tehát egy fényűző és elegáns 2+2 üléses kupé - egy versenyautó képességeivel. Metálkék színben debütált, amely szín még jobban kiemelte a maranellói újszülött harmonikus vonalait, és a fény-árnyék játékot az oldalán. Addig a pillanatig egyetlen kék színű utcai Rossa se jelent meg. Az elegáns külső vonalakkal harmonizált a négy személy számára is kényelmes, luxus belső tér kialakítása is. Az 5.5 literes V12 az Év Motorja lett 2000-ben és 2001-ben a négy liter feletti kategóriában. A Matchbox 1994-es évszámmal hozta ki ezt a modellt kicsiben, megint ötágú felnikkel, aminek örülök, de bordóban, aminek kevésbé, valahogy nem szeretem ezt a színt annyira, de azt kell mondjam, ennek a kisautónak (és a nagynak) nem áll ez olyan rosszul:

Amint látható, erősen fukarkodtak a plusz festéssel, mindössze egy bazi pajzsra futotta az autó orrán, amit már tényleg elhagyhattak volna, kár volt erre pazarolni a drága festéket. Ennek ellenére egy igen jó kiállású kisautót sikerült összerakni, még ha elég basic is a kialakítás, tehát nincs rajta semmilyen olyan plusz funkció, amiket a régebbi modelleknél megszoktunk és megszerettünk - nyitható ajtók után ma már hiába vágyakozunk, vagy ha nem tudunk lemondani róluk, nem a MB-ok között találjuk meg a számításunkat... Holnap azonban még egy ennél is egyszerűbb darabot mutatok :)