Ha már így belejöttem a közelmúlt érdekesebb autóiba, hadd büszkélkedhessek el, hogy újabb kisautót pipálhattam ki a virtuális kívánságlistámról (na jó bevallom, nem is virtuális, ott van a gépemen egy Excel formájában), ugyanis jó áron sikerült végre beszereznem egy Majorette Fiat Ritmót. (A szintén Majorette Fiat 127 még mindig a listán van, de majd egyszer talán arra is sor kerülhet.) Angliából érkezett, és nem hibátlan, de manapság melyik Ritmo az? Modelltörténetért kattintsatok ide, tesztért pedig (szokás szerint) ide, én pedig akkor folytatom a (úúú, de jó végre leírni) saját példányommal:

Igen méretes darab, erősen kilóg a Majorette-ek többsége közül - hasonlóan az ilyen esetekben mindig hivatkozott MB Fiat Abarth-hoz vagy Pug 205-öshöz. Az aljára írt Eche 1/53 is ezt igazolja. Természetesen fém az alja és rugózik, a hátulját felnyitva pedig szemügyre vehetjük a tulaj sporteszközeit. Az első lámpákat az alvázból alakították ki, hátul mindez műanyag - és van rajta egy masszív vonóhorog is, mint minden normális Majorette-en :) Ezek az apróságok egyébként nagyon feldobják a kisautót. És bár szeretem ezeket a klasszikus, háromküllős Majorette-felniket, azt egy kicsit sajnálom, hogy nem sikerült valahogy az annyira jellegzetes Ritmo-kerekeket reprodukálni - ha már az egészet tekintve ilyen jó munkát végeztek a franciák a kis olasszal:

Szóval még a 127-es (kutyás) Fiat beszerzésére hajtok nagyon, no és a mezei R5-ösre, de szép lassan kezd véglegesedni a régi Majorette-szekcióm. Aztán már csak az jön, hogy kezdhetem lecserélgetni a kopottabbakat szebb példányokra... Na minden jót!