Több dolgot is le kell szögezzek a legelején: elsőként azt, hogy már április van, szalad az idő, mindjárt itt a nyár. Aztán még azt is, hogy a blogon igyekszem kerülni a fantáziaautókat, márpedig a mai delikvens nem sokkal több annál. De több. Harmadikként pedig annyit jegyeznék meg, hogy újfent bebizonyosodott az, amit többször is hangoztattam, hogy előbb-utóbb úgyis minden meglesz, amire vágyom. Most például a Matchbox BMC Pininfarina - de mennyivel jobban hangzik a poszt címét is adó teljen név, nem? Na, az autó teljes történetét nem fogom most itt leírni, a szirszarjaim nem Autótörténelem, pedig elég érdekes, ezért kaptok egy linket és pár fontosabb kiemelést:

Az úgy volt, hogy a Pininfarina Műhely egyik tervezője, Leonardo Fioravanti, 1967-ben azt a feladatot kapta, hogy mutassa meg, hogy kellene egy igazán modern autónak kinézni a 70-es években (most azért erősen sarkítottam, hogy pontosan mik is voltak a tervezés megkezdésének okai, olvassátok el jól a fenti linken). Az Austin 1800 alapjaira új autót álmodott hát, és valószínűleg akkor még nem nagyon sejtette, hogy ezzel mit indított el. Ne felejtsük, akkoriban egy-két kivétellel a három doboz elve alapján épített egyen-autók voltak divatban, amely kialakítástól nem is igen akart eltérni senki - ami jó, azon minek változtatni? A formabontó design zajos sikert aratott a hozzáértő körökben, a BMC azonban nem kívánt élni a lehetőséggel, visszadobták a tervet. Ha a Matchbox nem készíti el kicsiben az autót 1969-ben, minden bizonnyal soha nem jut el a híre hozzám. De megcsinálták. Legalább ők, ha már egy ilyen jelentőségű formatervről beszélünk...

Nekem az aranyszínű, vékonykerekes első változat jutott, amelynek a hátsó kerékívei is rendben vannak. Angliából származik, mármint azon túl, hogy Made in England, az angol ebayről vettem 99 ottani fillérért. Ahhoz - és 42 évéhez - képest nem is rossz:

Elég jól eltalálták az igazi oly jellemző formáját, arányait. Jól látszik a hűtőrács nélküli orron a BMC felirat, és tetszetős a lámpák kialakítása is - mind elöl, mind hátul. Jó, a beltér nem túl részletes, a kormányrúd cserébe olyan hosszú, mint két másik. Az első ajtók pedig nyithatók. Nagyon belejöttem ebbe a ledes-spotos fotózásba mostanában, úgyhogy mutatok még két képet:

A következő Matchbox, amire vágyom, a Ford Zodiac. (De nem sürgős.) Arrivederci!