A cím alapján két dologról is szólhatna ez a poszt, de egy harmadikról fog. 'A tigris' William Blake verse, magyarul is ütős, kétszeresen is, szeretem. A másik Alfred Bester sci-fi regénye, a Tigis! Tigris!, gyerekkorom egyik, ha nem 'a' legnagyobb kedvence, amit azóta is már vagy ötször elolvastam - és most megint kedvet kaptam hozzá. Szóval ezekről nem szól ez a poszt, hanem sokkal inkább egy klassz harci helikopterről, amelyet hívnak még csatahelikopternek vagy támadó helikopternek is: ez az Eurocopter Tiger UHT, német színekben (Bundeswehr), 2006-ból. Újságos sorozatban jelent meg, ez az első szám, így bevezető áron jutottam hozza 600 forintért. (itt jegyezném meg, hogy a kiadó ezúttal jó munkát végzett a papír tekintetében is, ugyanis az újság teljesen rendben van, a szöveg, már amennyire értek hozzá, tehát semennyire, szakmailag teljesen rendben van, talán egy kicsit száraz.) A következő szám már majdnem 1400 volt, így azt ott hagytam, a sorozatból legközelebb a Mi-24 fog majd kelleni, gondolom, addigra lesz vagy 3000 Ft az ára. Ilyen ez igaziban:

A lapozás után egy részletes típusismertető következik. Hajrá!

Innen lopva:

A Tiger története a 70-es évek elejéig nyúlik vissza, amikor a nyugat-német kormány a Varsói szerződés nyomasztó tankfölényét látva a páncélelhárító helikopterek első generációját, a PAH-1-et (Panzerabwehr-Hubschrauber - kb. Páncélelhárító Helikopter) állította hadrendbe, amely a BO 105 helikopter katonai változata volt, 4 TOW vagy 6 HOT vezetékes irányítású rakétával felfegyverezve. Franciaország szintén nem rendelkezett valódi harci helikopterrel, csak civil helikopterek felfegyverzett változataival (Alouette II./III., Gazelle és Dauphin II. típusok). Az ilyen könnyű felfegyverzett helikopterek ugyanakkor igen népszerűek - pl. a PAH-1-et nem kevesebb, mint 40 állam rendszeresítette, és az USA is jelentős mennyiséget tart üzemben a H500 (500MD) típus katonai változatából, AH-6 néven. Az 1970-es évek végén felmerült egy kifejezetten tankelhárításra tervezett helikopter rendszerbe állítása mind a nyugatnémet (PAH-2), mind a francia (HAC - Hélicoptére Anti-Char -> Páncélelhárító Helikopter) részéről, és az 1980-as évek elején megszületett az együttműködési egyesség, miszerint az terv megvalósítására létrehozzák az Eurocopter Gmbh-t (amely akkor 70%-ban a Francia Aérospatiale, 30%-ban a Német MBB (később DASA) cégekből állt). A cég később a folyamatos átalakulásokon esett át, így végül eljutott a jelenlegi állapotába, miszerint az EADS (European Aeronautics Defence and Space) megakonszern helikoptergyártó leányvállalata. A tervek egész jól haladtak, de a költségek, és a feladatok újraértelmezése miatt 1986-ban felfüggesztették a programot, és új követelményeket határoztak meg, amely két alváltozatot, a kifejezetten tankelhárító verziót Német és Franciaország részére, illetve a Francia hadsereg kérésére egy földi támogató verzió (HAP - Hélicoptére d'Appui Protection ->) létrehozását tűzte ki. Az újraértelmezett program 1987-ben folytatta a fejlesztéseket, és 1989-ben elnyerték a megbízást 5 kísérleti gép megépítésére (3 fegyvertelen a légi tesztekhez, egy tankelhárító, és egy támogató változat). A helikopter elnevezése kicsit bonyolultra sikerült, mivel a németek PAH-2-ként hivatkoznak rá, illetve a hivatalos "Tiger" fantázianéven nevezik, addig a Francia nyelvterületen "Tigre"-nek hívják, illetve az alváltozatokat rendre "UHT" (német többfeladatú változat), "PAC" (francia páncélelhárító) illetve "HAP" (francia támogató) jelöléssel illetik, amihez még hozzájött a Tiger "ARH" (Armed Reconnaissance Helicopter - Felfegyverzett Felderítő Helikopter), amely az ausztrál verziót jelöli, plusz a "HAD", amely a Spanyolország által megrendelt "HAP" verzió... A helikopter maga egy igen áramvonalas, keskeny törzsű gép, 14 méter hosszú, 3.81 m magas, és 314 km/h sebességre képes. A gépben a kétfős személyzet tandem elrendezésben ül (elöl a lövész és hátul a pilóta), két hajtóműve a testbe simul, csonkaszárnya külső 1/3-da pedig lefele tört. Maga a gép váza 80%-ban kompozit anyagokból készül, ahogy a négy lapátos főrotor és a három lapátos farokrotor is - ennek köszönhető az igen könnyű tömeg, ugyanis a gép maximális felszálló tömege alig 6 tonna (még az AH-1W is 6,7 tonna, az AH-64D pedig 7,3 tonna). A meghajtást két MTU Turbomeca Rolls-Royce MTR390 tengelyteljesítményt szolgáltató gázturbina szolgálja ki, amelyek egyenként 1,285 Lóerőt adnak le. Futóműve hárompontos, nem behúzható, két fő és egy farokkerekes. A személyzet az adatokat két-két színes kijelzőn olvashatják le, illetve a francia helikoptereken a pilótának egy HUD-ja is van, valamint a személyzet mindkét tagjának sisakjában beépített kijelző található (a francia gépeken francia gyártmányú, míg a német gépeken az angol BAe System által gyártott), amely mind nappali, mind éjjellátó móddal rendelkezik. A gép önvédelmére radar- és lézerbesugárzás-jelző, valamint rakétaindítás-érzékelő szolgál.

Kicsi, erős, így nagyon mozgékony. Ráadásul azon ritka helikopterek közé tartozik, melyek képesek megcsinálni a "looping", azaz hurok elnevezésű manővert - ugye emlékszünk erre a Kék Villámból? Mutatom akkor 1:72-es méretarányban:

Az én igényeimnek tökéletesen megfelel, szép részletes, kellőképp súlyos a fém kivitelnek köszönhetően, és ha nem az állványon pihen, akár még játékra is alkalmas, ahogy a Huey vagy a SeaHawk. AmerCom gyártmányú egyébként. A rotorok forognak, más extrát nem tud. Van hozzá egy jó kis videó is, búcsúzóul:

A poszt kapott egy új címkét is, és a Fidesz remek törvényhozási gyakorlatához hasonlóan visszamenőlegesen is elláttam a témába vágó posztokat a frappáns 'military' tag-gel. Erőt, egészséget!