A hétvégén autóztam egy keveset. Utólag néztem meg az útvonaltervezőben, de nem baj, mert ha előtte nézem, tán el sem indulok. Történt ugyanis, hogy szombat reggel lementem Balatonra, meglátogatni a Széplakon pihengető őseimet. Azt terveztem, hogy előtte még benézek a Pecsa bolhára, de ez végül elmaradt. Viszont Gárdonyra érve - mert nem kívántam két napra egy tíznapos matricába befektetni - azt láttam, ott bizony piac van. Megálltam, nézelődtem, majdnem vettem egy oridzsi bikakábelt egy darab ezresért, de végül mégsem. Tovább. Vasárnap reggelre időzítettem a visszaindulást, de nem egyenesen, hanem Devecser beiktatásával. Évek óta terveztem már oda ellátogatni, persze minden konkrét cél nélkül. Elindultam hát. Autópályát ezúttal sem akartam igénybe venni, így egy elég vadregényes autózást tudtam le, de végül simán odaértem, útba ejtve előbb Kapolcsot, Taljándörögdöt, majd Kolontárt is, amit nem bántam, érdekelt ez a falu is. Szóval Devecser. Több ismerősöm mondta, hogy a devecseri lomispiacnak párja nincs, mindenképp érdemes megnézni, még ha az ember nem is akar venni semmit. Mint én.

Nagyon nehéz volt nem venni semmit, mert klassz 15-ös BBS-felniket láttam jó pénzért, de a hatalmas kerékpár-kínálat döbbentett meg leginkább. Végül nem is sikerült nem venni semmit, ugyanis egy ideje Milán gyerekülése (amit már ki tudja, hányadik gyerekként használ) huzatilag elég szarul áll, így aktuálissá vált egy áthúzás, de ezt egy darab ideje halogatom, mivel hét rongy egy ilyen mutatvány. Itt a piacon viszont vettem egy új gyerekülést makulátlan huzattal, ötért. Úgy voltam vele, hogy ha már elégettem egy tonna benzint, hogy eljussak ide a világ végére, ne távozzak már üres kézzel... Játékok terén nagyon gyér volt a felhozatal, pedig titkon bíztam benne, hogy gombokért tudok majd magyar kisipari faros Ikarust vagy Csepel Bulldog bútorszállítót vásárolni, de semmi ilyesmi nem volt. Viszont ha valaki mostanában tervez fűnyírót, antik bútort, bármilyen gumit és lemezfelnit, bringát vagy síléceket venni, ne hagyja ki ezt a lehetőséget!

Gondolom, sokakban felmerül a kérdés, hogy mer ilyen helyre egy igen rövid hajú fehér ember elmenni, ráadásul egyedül? Főleg, hogy pont akkor egy hete még kövek repkedtek arrafelé. Nos, el kell mondjam, hogy a piacon - amely egy volt laktanya területén található, pár kilométerre Devecser központjától, tehát nem úgy, ahogy régen volt - sétálgatni nem ugyanaz, mint bakancsban menetelni a főutcán. Tény, hogy az eladók 90%-a roma volt, de azt is tény, hogy ezek legalább 90%-a kedves volt és udvarias, segítőkész, normális stílusban és hangerővel beszélt, egy pillanatig sem éreztem, hogy veszélyben lenne az életem, vagy akár csak az értéktárgyaim. A maradék 10% pedig nem foglalkozott velem, ők képviselték a romák ricsajozósabb felét, de ez a ricsajozás is jórészt kimerült a nem kis számú purdé fegyelmezésében. A vásárlók közül ránézésre senki nem volt helyi, sokan hozzám hasonlóan inkább csak nézelődni vágytak. Szóval no para, akit érdekel, nézze meg a piacot bátran, nem kell hozzá golyóálló mellény - felteszem, a roma árusok is tudják, hogy a balhé nem tesz jót az üzletnek. Igazuk lehet, mert nem együk portáján igen nagy méretű Mercedesek parkoltak...

Devecser után Budapest felé vettem az irányt, Veszprém, majd Fehérvár felé, Fehérvártól viszont nem a hetesen folytattam, hanem átmentem a 811-esre, mert le kellett még Biatorbágyon adnom Lili bringáját, amit Széplakról felhoztam. Így jutottam el Alcsútdobozra is, amit megint csak még valamikor régebben elhatároztam, hogy egyszer megnézek. Szép kis falu, szó se róla, az Arborétum még így kívülről nézve is lenyűgöző volt, de Etyek azért sokkal jobban tetszik, amin így szintén átvitt az utam. Az útvonaltervező szerint ez összesen közel 400 km volt, szerintem több, de élveztem minden percét, ami talán annak is köszönhető, hogy vasárnap kimondott kabrió-idő volt ;)