A srácoknak április 17-én már elkezdődött a tavaszi szünet, ez egy csütörtöki nap volt Húsvét péntek előtt, aznap home office-oltam, másnap pedig kimentünk a surányi házikóba, az első rendes ottani "nyaralásunkra". A terv az volt, hogy az ünnepi hétvégét követő egész hetet is ott töltjük majd, ennek érdekében szabit vettem ki. Több, nem annyira nyaralós programot is beterveztünk a pihenés mellé, például eljött az ideje, hogy megszüntessem a ház mellett jobboldalt felhalmozott, felújítási- és bontási hulladékból álló kb. 2-3 köbméteres kupacot, illetve a telek bal hátsó sarkában évtizedek óta rotható hatalmas farakást, ami első ránézésre remek tűzifa forrásnak tűnt, de jobban megnézve sajnos hamar kiderült, hogy ez fűtésre alkalmas faanyagot egyáltalán nem tartalmaz, ellenben egy pármillió rovart igen, lényegében nem is egy rovarhotel volt, hanem egy rovardubai.

A bontásból keletkezett hulladékot apránként próbáltam előtte is elhordani, minden héten egy-két zsákkal, de csak nem akart a rakás látványosan fogyni, illetve mostanra már főleg csak a legnagyobb darabok maradtak meg, amikkel amúgy sem tudtam volna nagyon mit kezdeni, szóval megszületett az elhatározás, kell egy konténer. Az ünnep miatt sajnos csak keddre tudták hozni, így viszont meg is lett az aznapi program ;) Elég nagy meló volt, mert a 4 köbméteres konténerbe a fenti szintről kibontott falakat nem is lehetett csak úgy behajítani, fel kellett előbb darabolni őket, de sikerült, és az első kupac eltűnése után nekiállhattam a korhadt faanyag kihordásának is. Mutatom az eredményt:

Valószínűleg a telken korábban kivághattak egy vagy két nagyobb fát, és hát ezeknek a vastag tuskóival azért elég rendesen megszenvedtem, a hátam nem nagyon lájkolta a törekvéseimet... Egy ilyen konténert normál esetben szintig lehet pakolni, más források szerint plusz 30 centiig, szóval erre még rá tudtam pakolni a kanapéból kidobott régi matracot, amit egy újabbal pótoltam, és így már hívhattam is a sofőrt, hogy viheti a cuccot. Ez egy kurvanagy pipa volt a listán, nagyon megkönnyebbültem, hogy sikerült ettől a sok rohadástól megszabadulni, ami ráadásul testnevelésnek sem volt utolsó, de így már a ház jobb oldalát is meg tudom mutatni:

Nem ekkora horderejű dolog, de tervben volt, hogy készítünk egy madáretetőt is, és ez is összejött! Ehhez az anyagot egy korábbi barkácsolásom maradékából szedtem, mert az ebédlőasztalunkként szolgáló, varrógéplábra eszkábált asztallaphoz eredetileg úgy jutottam, hogy akkor még egyben volt az alsó részével, ami jó pár darab, bonyolultan egymáshoz illesztett nagyobb lapból állt, ezek adták ki a lábait, mindegy, ennyire ez nem is fontos, a lényeg, hogy volt elegendő homogén faanyagom. Ez lett belőlük:

Azt gondolom, ez erre tévedő madaraknak ez teljesen jó lesz majd, de ha nem, lehet nyugodtan tovább repülni. A madáretető-projektnél eggyel fontosabb, hogy a teraszra szánt négy faszékből kettőt ki tudtam már vinni. Szerintem ezeket még nem mutattam, de már írtam, hogy van ilyen terv. Még tavaly sikerült hozzájutnom négy kidobásra szánt kültéri székhez, természetesen elég leharcolt állapotban. Azt gondoltam, nincs is annál egyszerűbb, mint lecsiszolni ezeket, majd átfesteni, és kész is a csodás ülőgarnitúra a teraszra. Na, hát ez azért nem ilyen egyszerű, mármint nekem, aki ugye nem annyira értek az ilyen alkotó munkához általában - baromi fárasztó egy ilyen meló, főleg egy csomót guggolva, térdelve, szóval ezek miatt elég lassan haladtam, hiába, öregember nem gyorsvonat. Innen indultunk:

Ilyen az első lecsiszolva:

Ez már a festés, amiből az asszisztensem is kivette egy kicsit a részét:

És így mutatnak a célterületen:

Nem látszik, de valójában párna nélkül is nagyon kényelmesek. Egy következő körben a másik kettőt is meg kell majd ugyanígy csinálni a csiszolástól kezdve, mert ez most sajnos nem fért bele. Belefért viszont az, hogy a feleségem által vásárolt függönyöket feltegyem a szintén a feleségem által vásárolt, de általam felszerelt ikeás karnisokra:

Nekem mondjuk annyira nem hiányzott semmilyen függöny, de tény, hogy így sokkal otthonosabb a hangulat. Főleg így, hogy a sötétítő színben tök jól passzol a zöld kanapénkhoz és a fotelekhez. Amely kanapé a fentebb említett új matraccal kiegészülve immár tökéletes vendégágy is egyben. Tettem fel kisebb karnisokat a maradék ablakok fölé is, így előbb-utóbb lesz majd valamilyen függöny a konyhában és a két hálóban is, a fürdőszobában pedig meghagytuk azt, ami eredetileg ott volt, mert nem annyira gáz... Kicseréltem a WC-deszkát egy újra, amely immáron fából van, nem a legolcsóbb műanyagból, aztán kipróbáltuk, és kiderült, hogy működik a mosógép, illetve a tűzhely szintén jól szuperál a konyhában, megkönnyebülésünkre. Vittünk ki elektromos sövényvágót, így a sövényt is meg tudtam végre egy kicsit igazítani, ritkítottam továbbá mindenhol a belógó ágakat, hogy könnyebben bejuthassunk a házba, gallyaztunk, fát hasogattunk, illetve kiszállítottunk két új növényt is, amelyek innentől itt laknak:

A csodás leandert (gy. k.: a felső kép) a feleségem kapta anyámtól, az olajfát meg én a feleségemtől. Ha valamit még veszek anyámnak, körbe is érünk ;) Voltunk egy jó kört bringázni, sétáltunk egy csomót, még pecázni is lementünk egy kicsit a Dunára, de természetesen nem fogtunk semmit. Majd legközelebb. A szigeti bringázás kapcsán találtam egy tök jó kis cikket, ajánlom, érdekes! Ennyi voltam mára.