Volt már egy ugyanilyen című poszt, ezért az 'újra' szó a címben. Maga a poszt alanya is igen hasonlatos az akkorihoz, mégis egészen más: ez is Fiat, ez is Abarth, ez is piros, viszont nem Norev, hanem Bburago, az Alitaliás tesója. Nem is ragozom, ilyen:
Egy darab ezres volt a börzén, ami nagyjából 350 forinttal több, mint amennyiért boltban meg lehet venni, de azokban a boltokban, ahol kerestem, pont nem lehetett, így bezsákoltam így. Nem is bánom. Nagyon nem.
Talán észrevettétek, talán nem, de egyre kevesebb a kisautós poszt mostanában a blogon. Ennek leginkább az az oka, hogy egyre kevesebbet veszek. Nem ábrándultam ki a kisautókból, szó sincs ilyesmiről, csak az utóbbi hónapok rámutattak, bármilyen költségekkel is járó hobbi nagyon veszélyessé tud válni, ha rosszul alakulnak a dolgok. Benne áll egy csomó pénz egy ilyen gyűjteményben, de amikor a pénztárcában nem áll benne elég, akkor ez zavaró tud lenni. Szó se róla, a környezetemben élők a nehezebb időkben egy kurva szóval sem mondták, hogy tessék, én szóltam, vagy ilyesmi, erre rájöttem magamtól. Egy ekkora gyűjtemény minden túlzás nélkül manapság luxus. Luxusra pedig csak akkor költünk, ha minden mást kipipáltunk. Én azonban még egy-két fokozattal lejjebb vagyok a Maslow-piramison, így amíg feljebb nem tudok lépkedni, addig csak így takaréklángon üzemel majd a szirszarjaim, amit remélem, megértetek... A minden jót!
Utolsó kommentek