Talán feltűnt Nektek is, hogy mostanában úgy nemigen vásárolok kisautókat. Cserébe viszont költök sok másra. Ezt az áldatlan állapotot igyekeztem egy kicsit kibillenteni az egyensúlyából, amikor ellátogattam a szeptember nyolcadikai börzére, ezúttal kimondottan vásárlóként, hovatovább vásárlási szándékkal. Mennem egyébként kellett is, mert ígértem porschénak némi jószágot, illetve egy vaterás beszerzés átvételét is oda beszéltem meg az eladóval. És hát mi tagadás, volt is a fejemben ez-az, amit meg szerettem volna venni. Ez utóbbiakról később lesz szó, ma az előbbieket mutatom. A Ford F-150-es a különböző kisautós blogokon számtalan ilyen-olyan formában megjelent már, de nálam ez az évjárat ilyen kivitelében még váratott magára, úgyhogy 800 forintért elhoztam. Ez nem rossz ár egyébként, ugyanis akkor még bliszteres volt. Az ilyen kerekű MB-okat nagyon szeretem, mutattam már ilyen Chevy-t, Volkswagent, de Fordot is, és mindre igaz talán, hogy a szép nagy kerekek egy kicsit elhomályosítják magát az autót, így arra talán már a tervezéskor sem fordítottak annyi figyelmet. Ez is nagyjából rendben van, nagyjából stimmel, nagyjából ismerős, de a szokásosnál némileg hosszabbra megálmodott platón kívül nemigen van benne semmi kirívó. és ez nem is baj, mert mint mondtam, kirívónak ott van a négy böszme kerék, mi más kellene még? Króm is van, beltér is van, bukócső is van, dekoráció is van, minden van. Ja, nem, fém alváz nincs, így súly sem igazán van :) Valójában annyira nincs mit mondanom erről a - nekem egyébként nagyonis bejövős - terepjáróról, hogy inkább kigondoltam hozzá egy vidám kis háttértörténetet...

John Doe Texasban élt feleségével és két nagykamasz lányával. Tetőfedőként és általános karbantartóként dolgozott egy hatalmas szarvasfarmon, nem is keveset, mert a bevándorlók nyomott áraihoz alkalmazkodva csak így tarthatta el a családját. A hatalmas kerekeken guruló Fordja számára sokkal több volt, mint munkaeszköz: társ. Jóban, rosszban. A középiskolában egy hasonló, csak szakadtabb pickupot kapott Pete bácsitól, aki saját fiaként nevelte, miután John faterja lelépett, és mi tagadás, nem győzte áldani a hatalmas platót, ahol nem kevés kellemes órát töltött szinte hetente más csajjal... Már az iskola alatt is besegített Pete bácsinak a farmon, de a suli után még inkább. Addig kuporgatott, amíg meg tudta venni álmai autóját, igaz, egyelőre csak használtan, de hibátlan, megkímélt állapotban. Betty személyében élete emberi párját is megtalálta, aki később jóravaló amerikai feleségként két szép leánygyermekkel ajándékozta őt meg, majd persze elkezdett szépen meghízni. A lányok kezdetben nagyon sok örömet okoztak Joe-nak, de később elkezdte egyre inkább kívülállónak érezni magát a saját házában, kimondva-kimondatlanul ugyanis mindig egy srácra vágyott, akiből aztán igazi baseball-játékost nevel, de ez Betty miatt nem jött össze, a két lány után hallani sem akart egy újabb gyerekről. Az igazat megvallva már Joe-nak sem volt túl sok kedve Betty-vel huncutkodni a paplan alatt, az asszony ugyanis felülről közelítette a mázsát, még jó, hogy a Ford lengéscsillapítóit megerősíttette... Annál szívesebben töltötte az időt a belváros egyik jó hangulatú country-bárjában, ahol bizony a pultos kiscsaj (19-20 éves, ha lehetett) minden egyes alkalommal óriási mosollyal és még nagyobb dekoltázzsal szolgálta őt ki. Joe bízott benne, hogy nem csak a borravaló miatt, hiszen bár már az ötvenet taposta, mindig is jó karban volt, amikor ujjatlan ingben volt, meg-megfordultak utána a családanyák az utcán, a tetőfedő munka és a déli állam napsütése pedig egész évben férfias barnaságot ajándékozott a bőrének. Kis idő múltán összemelegedtek Mary Jane-nel (így hívták a pultos csajt), akivel az első aktus természetesen a Ford platóján esett meg. Joe beleadott apait-anyait, a kis Mary Jane pedig hálás volt. Összejöttek még egy párszor, de egyszer csak elkezdtek valahogy elromlani a dolgok. Betty otthon egyre többször szóvá tette Joe kimaradásait, a lányok levegőnek nézték, az a mitugrász főnöke bent pedig valami tolvajról hadovált, aki a farmról lopkodja a bőröket. Tény és való, hogy Joe néhanapján egy kicsit lazán kezelte a leltárt, amikor a szokásos karbantartói munkáján túl bevállalt pár fuvart is a Fordjával, de ez már csak nem tűnhetett fel annak a szemüveges majomnak, mit ért az a farmhoz? Mint később kiderült, sajnos túl sokat is, mert fogta magát, és kirúgta Joe-t, de úgy, hogy csak úgy porzott. Hazafelé menet Joe végig azon gondolkodott, hogyan alázza meg azt a kis aktakukacot, de aztán arra jutott, inkább megbeszéli Mary Jane-nel. Már majdnem bekanyarodott a bár parkolójába, amikor megszólalt a mobilja. Betty volt az. Artikulátlanul üvöltözni kezdett vele, hogy valami kis ribanc kereste őt az otthoni számán, és hogy inkább már haza se menjen, és... Katt. Kinyomta. A franc se kíváncsi erre az idegbeteg bálnára, gondolta Joe. Megnézte, egy nem fogadott és egy üzenet MJ-től a telefonján. Nem volt esetleg térerő? Na mindegy, gondolta, és ha már úgyis állt a kocsi, inkább átsétált a kocsma parkolóján, nem állt be. Mivel számított némi kétkezi vigasztalásra, először az épület mögötti kamionos budi felé vette az irányt, hogy gyorsan kicsavarja a répát, amikor megtorpant: Mary Jane-t látta, amint épp egy baseball sapkás fickót ölelget! És csókolgat! Joe szeme előtt vörös köd jelent meg, visszaszaladt a Fordhoz, előkapta a kesztyűtartóból a Berettát, visszarohant, majd két-két tökéletes lövést elhelyezett mind Mary Jane-ben, mint a nyikhajban. Jó, az egyik lövés mégsem volt annyira tökéletes, mert idegességében először hason találta MJ-t, és nem fejen, ahogy szerette volna, de a másodikkal már semmi baj nem volt. Végül a biztonság kedvéért még egyet beleeresztett a földön fekvő nőbe, csak hogy biztos legyen. A lövések zajára persze előszaladtak páran a kocsmából, de addigra Joe már szép komótos tempóban is félig visszaért az autójához. Felmászott rá, rágyújtott, majd meghallgatta az üzenetet. Mary Jane üzent, hogy terhes, és nagyon örül, de természetesen majd beszéljék meg, viszont ne ma, mert érkezik hozzá az öccse Denverből, akivel négy éve nem találkoztak, inkább majd holnap dumáljanak. Joe megmerevedett. A távolból már hallotta a szirénákat, de úgy döntött, nem várja meg. Még volt egy töltény a tárban. De kár, pedig a főnökének tartogatta...

A másik börzés szerzemény talán egy kicsit érdekesebb darab, már csak a bliszter feliratozása miatt is:

Hát igen, ezt elkeverték, ez ugyanis egy Camaro. Ebayen érhet valamit egy ilyen error?