Itt-ott, de legfőképp ugye a Totalcar oldalán találkozhattatok már az új Seat Leon kombi változatával, amit náluk valami miatt ST-nek hívnak, de én most meg tudom mutatni testközelből is, mert nálam már volt:

De már nincs. Sajnos csak egy fél napra kaptam meg, és a különböző meetingek és egyéb létfontosságú elfoglaltságaim miatt csak kívülről volt érkezésem két fotót kattintani, de ez így is sokkal több, mint amire számítottam, miszerint majd egyszer a hazai sajtóbemutató után talán megkaphatjuk. Annyira új, hogy magyar rendszámos még nem is létezik belőle! Emiatt egy kicsit külön féltem is, nehogy meglovasítsák, de szerencsére nem történt baj, csak az élvezkedés maradt. Mert élvezkedni azt lehet benne, a minden földi jóval ellátott FR-felszereltséggel jutottam hozzá. Ennek számomra a leginkább kézzel fogható (vagy seggel ülhető) eredménye a csodás sportülés volt, ülésfűtéssel megáldva, ki sem akartam szállni, esküszöm. A kissé idegesítő start-stop rendszert amilyen gyorsan csak tudtam, kikapcsoltam, így már zavartalanul zsebelhettem be az elismerő pillantásokat az autóstársaktól. Szerintem a formája csodás, nem elcsépelt erre a sziluettre a sportos szót használni, még ha ugye egy kombiról is van szó:

Simán elfogadnám saját autónak, bár nem hiszem, hogy az eddig nálam járt tesztautók egyikével is máshogy lettem volna. Érzésre prémiumabb az Octaviánál, de tényleg csak egy paraszthajszállal. De mondok egy negatívumot is: ahogy a Skodáknál nem, ennél baromira zavart a kis TSi motor karakterisztikája, nyúlósan gyorsul, kis gázra oké, de ha nagyobb gázt adok, egy ütemvesztés után lódul csak meg, ez nagyon furcsa érzés. Főleg az ősöreg nyolcszelepes Ventóm kétliteres motorja után, ami viszont úgy pörög fel és gyorsít, mint a kisangyal (már ha annak épp a felpörgés és a gyorsulás a fő feladata), ez meg olyan tessék-lássék. Szerintem TDi-nél ilyen gond nincs, de ennek is van mentsége, feltételezésem szerint az emissziós adatok lenyomására való törekvés plusz a turbó, együtt a kettő ezt adja ki, ez van. Ha már felvette a fordulatot, persze megy, mint a meszes, és mindezt olyan halkan, hogy észre sem venni, hogy a megengedett 50 helyett már 80-at mutat az egyébként nagyon szépen megtervezett óraegység. Belül minden kényelmes és praktikus, minden mesterien teszi a dolgát, klattyan, bimbamol, világít minden isten, a középkonzolon a zenét, klímát, navit, miazmást magába foglaló multimédiás kijelző olyat is tud, hogy már elég, ha csak közelítek a kezemmel, máris feldobja az érintőképernyőre az aktuális gombokat, tiszta Jedi-feeling. A képeken látható, hogy nem alap felnikkel kaptam, csodás 18-as kerekeken krúzoltam, a kombiból kilátást pedig a remek tolatóradar (ami előre is radarozik, beszarás) tette gyerekjátékká. Szóval élmény volt, ezt hívják Seatéknál Enjoyneeringnek, remélem, minél több flottamenedzser fog rácuppanni...