Legalábbis Areh szerint, de a tapasztalataim ezt megerősítik, főleg ha az ember tényleg egy szép darabot szeretne birtokolni. Ha azonban beéri egy kissé megviseltebb Pontiac GP-vel, mint én, akkor azért van esély, mutatom az aktuális darabomat - merthogy volt már egy pár:

Szóval látszik rajta a kor és a törődés, ezzel bizony játszottak, nem is keveset. A jelentősebb kopások főleg a sarkokon feltűnők, illetve a tetején is van pár kisebb folt, de azokat most nem látni, nem is baj, az összkép így jobb. Szerencsére szintén kevéssé látszik, hogy a bal első kerék egy kicsit csálé, a fényképekhez igyekeztem úgy beállítani az autót, hogy ne zavarjon, nagyjából sikerült is.

Nem tudom, látjátok-e, hogy ezek a fotók viszonylag jól sikerültek. Múltkor a Realtoy Toyota poszt kommentjei között érkezett egy jogos észrevétel, hogy szarok a képek. Ezeket is tök ugyanazzal a telefonnal csináltam, semmilyen beállítást nem változtattam, csak a "szokásos" esti időpont helyett reggel, amikor szépen besütött a nap a konyhába. Amit láttok tehát, az sima természetes fény, semmi lámpa. Lényegében tehát igazam volt, ha van fény, az ájfón tud normális képeket...

A kisautó 1965-ös, tehát közel 50 éves, ahhoz képest nagyon jó kiállású, bár a RW-verzióban az jobban tetszik, ahogy hasal, ezek a transitional kerekek egy kis offroad feelinget kölcsönöznek neki. Ez pedig nagyon messze áll a Gran Prix-től...

További kellemes napot!