Nem volt olyan régen, hogy pittlaren gyűjteményéből importáltam egy számomra fontos szettet, de most újra megtettem! És megint igaz, hogy mert számomra fontos, ez ugyanis a korábban mutatott Volvo-Datsun párossal ellentétben megvolt gyerekkoromban, tehát szinte egyértelmű volt, hogy szeretném újra. Időközben egyébként átmenetileg birtokoltam már egy ugyanilyen (nagy) kisteherautót (amely minden bizonnyal egy B-300-as típus), de nekem konkrétan erre a sárga alapon kék Michelin-dekorációs Dodge Delivery Van-re volt szükségem, és nem másra. Íme tehát:

Meglehetősen súlyos, hátul nyílik, ötküllős, rugózós kerekeken gurul, jár hozzá egy szép frizurájú (nyilván 54-rajongó) melós is egy kis kézikocsival, pitt pedig még mellékelt bónuszként két műanyag táblát is - példás kiszolgálás. A nagyvárosi diorámának is felfogható belsővel rendelkező, nem túl vészes állapotban lévő doboz alján az 1981-es évszám szerepel, akkortájt készülhetett tehát a K-11-es jelölésű szett, ami nagyjából stimmelhet ahhoz, hogy nálam mikor tetőzött a fiatalkori Matchbox-rajongásom. A fiatalság manapság pedig inkább azzal van elfoglalva, hogy megzavarja a koncentrációmat:

Ezúton is köszönetet kell mondanom őseimnek, akik az átkosban is képesek voltak ilyen menőségekkel elhalmozni, egyúttal szeretném feléjük is kifejezni mély megbánásomat, ahogy azokkal aztán bántam... Most kompenzálok :) Annyit azért elértem, hogy Milán legalább az én cuccaimra vigyáz...