Amikor a BMX-es posztban írtam, hogy vágyom valami ilyesmire, kicsit már reméltem, hogy összejön a bolt egy Jófogáson talált bringa ügyében, és így is lett. Ezek még csak előzetes, telós képek, de nagyjából látszik: vettem egy (már nagyjából mérethelyes) bringát, ami nem bordó! ;)
Meséltem már, volt régen egy hasonlóm, csak az egy zöld Csepel Apolló volt, ami, ha jól tudom, annyiban más, hogy az 10 sebességes, emez meg csak 6. Bár Marathonból is láttam már 10-est, mindegy. Más különbséget nemigen véltem felfedezni.
Itt engedtessék meg egy kis kitérő: szerencsére a családom viszonylag jól viseli a hóbortjaimat, illetve az ilyen "bekattanásaimat", hogy most akkor de hirtelen be kell szereznem Campinget, BMX-et, Tacskót, Marathont, de előtte kisautókat, Volvót, retro mentőládát, és ezért hálás vagyok nekik. De hogy mi értelme mindennek? Nem tudom, valószínűleg semmi. Egyszerűen csak szeretem ezeket a tárgyakat, és minden bizonnyal nosztalgiából. Jó, de mi értelme nosztalgiázni? Olyan idők relikviáit gyűjtögetni, amik nem is voltak olyan jó idők, gondolok itt arra, hogy azért ha puha is, de diktatúra volt itt nem is olyan régen. Valami rádióműsorban (talán az Önkényes Mérvadóban a Jazzy-n, Puzséréktól) hallottam egy lehetséges megfejtést: azért nosztalgiázunk a fiatal-, netán gyerekkorunk után, mert visszasírjuk a gondtalanságot. Mármint a relatív gondtalanságot. A szüleink valszeg akkoriban is hasonló gondokkal küzdöttek meg naponta, mint mi manapság, meló, gyerek, kaja, rezsi, jutás egyről a kettőre stb., de gyerekként ebből jó esetben nem sokat érzékeltünk, csak arra kellett figyelni, hogy a suliban ne legyen gáz, és jöjjön már a nyári szünet. Ami pedig leginkább ugye a szórakozásról szólt, beleértve kisautókat, biciklizést, a "nyugati" autócsodák nézegetését a Balcsinál, a régi mesefilmeket, kempingezést, mindent. Az összes retro hülyeség, amiket veszegetek, ezeket az időket idézi, szinte mindhez köt valami kis emlék, kellemes élmény, ritkábban kellemetlen. Pont ezért igyekszem a gyerekeimet is ellátni mindenféle élményekkel, de nem tudom, sikerül-e olyan maradandókat szereznem nekik, mint amilyeneket én kaptam anno. Meglátjuk...
Eleinte sok pénzért hirdették, aztán lementek 20 ezerre, na ekkor telefonáltam. Meg is beszéltünk egy találkát vasárnap este hétre a Bosnyák térre, és rögtön, miután megláttuk egymást a fiatal párocskával, akik a bringát hozták, két dolog világossá vált: az egyik, hogy nem kenyérre kell, a másik, hogy nem nagyon láttak még ilyen régi biciklit - szerintem a szülők előhúzták valami garázsból, és odaadták a fiataloknak, hogy ha akarnak, kezdjenek vele valamit, bármit. Körbejártam, hümmögtem, megnézegettem, hogyan forognak a kerekek (enyhe nyolcassal mindkettő), hogyan fognak a fékek (a hátsó nem nagyon), hogyan vált, stb., majd mondtam, hogy húszért biztosan nem fogom megvenni. Nem baj, mondták, nagyon rugalmas az ár... Hát jó, bemondtam tizenkettőt, azt mondták, oké, megegyeztünk, elbúcsúztunk, hazatoltam, lefényképeztem, elraktam. Az SZ kezdetű vázszámból kiderül, hogy forrasztott vázú, 1986-os darab, tehát jövőre veterán ;) Itt tartunk most, valszeg kell még két új belső, kis beállítás, illetve a kormánynál még van egy kis kotyogás, amit orvosolni kell, aztán már jöhet is a tekerés! Remélem, beválik, az Apollóval anno nagyon szerettem közlekedni, több hónapig például azzal jártam nyáron dolgozni Siófokra, soha nem volt vele semmi bajom. Igaz, ez 25 éve volt, az akkori bringám új volt, emez meg nem igazán az már ;) Ahogy már én sem... Meglátjuk.
Utolsó kommentek