Merthogy volt már Renault 11-es Matchboxként a blogon, ezúttal azonban a legautentikusabb verziója következik, a Majorette. Ez a kisautó szerintem pont egy kicsivel a Majorette "fénykora" után készült, bár ez persze szubjektív, az azonban nem, hogy ezen nem nyílik semmi, nincs benne kisember, az egyetlen értékelhető extrája - persze a kötelezően ormótlan vonóhorgon kívül - az elhúzható napfénytető. (Érdekes módon a fénykora szó alatti R18-as még ennyi extrával sem rendelkezik, mégis valahogy jobban reprezentálja szerintem azt az érát, amire gondoltam.) Ez a tetőablak viszont kicsit olyan erőltetett feature, nem hinném, hogy túl sokat hozzáadhatott egy gyerek játékélményéhez, ellentétben például egy kinyitható ajtóval vagy csomagtartóval. Mindegy, ez ilyen, nem akarom nagyon szidni, mert alapvetően tetszik, különben nem is vettem volna meg. Bár az R11 nem erről híres, mégis versenyautós dekorációt kapott, így a bevezető képet is ennek megfelelően választottam. Persze nem sikerült tökéletesen eltalálni, de stílusában illik az alant látható kisautóhoz:

Az első lámpák az alvázból képződtek, a tetőablak a többi "üvegből", a vonóhorgot takaró/biztosító alkalmasság pedig a piros beltér műanyagjából - jól átgondolt konstrukcióval van tehát dolgunk. Írtam már máshol, és talán pont egy Majorette kapcsán, hogy szeretem, amikor így "kettéveszik" a karosszériát, és az alsó része műanyag, a felső pedig fém, a lényeg, hogy ne bukjon a dolog az illesztéseknél - ezt az akadályt pedig remekül veszi a kisautó. Igazándiból egy dolog bántja egy kicsit a szemem, persze a kissé kopottas állapotát leszámítva (ami viszont az egy-kétszáz forintos kategória szinte elválaszthatatlan velejárója), ami ugye nem a kisautó hibája, szóval hogy a klasszikus, háromküllős felnikkel sokkal jobban tetszene. De így sem rossz...