Migránsügyi válsághelyzet ide vagy oda, az történt, hogy egy kedves, önzetlen kollégámnak köszönhetően befogadtam egy távol-keleti bevándorlót. Egy régi kis Aiwát. Mint írtam korábban (többször is), a magnóimat a munkahelyemen tárolom, gyakorlatilag egy falat építettem belőlük saját magam mögé. Ez persze azért elég feltűnő, így lehetett ezzel Gábor is, mármint hogy feltűnt neki. Ügyesen kikövetkeztette, hogy én bírom ezeket a régi szerkezeteket, és egyik reggel ott találtam az asztalomon ezt a kedves kis kétkazettást tőle. Hogy kezdjek vele valamit, mert ő már nem tud. Először is kiposztolom, ezt biztosan tudom, a többit meg majd meglátjuk.
De előbb egy kis történelem: az Aiwát 1951-ben alapították, de akkor még AIKO Denki Sangyo Co. Ltd. néven, és kezdetben csak mikrofonokat gyártottak. 1959-ben lettek Aiwa. A hetvenes évektől már vezető gyártóként tartották őket számon a fülhallgatók és a hordozható magnók területén is, később nevet szereztek autóhifiben is, aztán haladtak a korral, nyitottak a CD irányába, de gyártottak videómagnókat, tévéket szintén, később számítógépes perifériákat. Sőt párásítókat is. Elsősorban Japánon kívül, alacsonyan tartandó a gyártási költségeket, az üzleteik 43%-át pedig Amerikában csinálták, 25-öt Európában. Viszonylag jó minőségű cuccokat készítettek, de a gyűjtők, hifisek körében inkább a Japánban gyártott cuccaik keresettek. Valamit azonban nem csinálhattak jól, mert elkezdett nekik szarul menni, de szerencsére 1982-ben a Sony megvette a céget, így fennmaradhattak. 2003-ban a Sony átpozicionálta a céget és igyekezett belőle trendi, fiatalos márkát csinálni, de megint csak valami hiba csúszhatott a számításba, 2005-re már alig forgalmazták valahol, egy évre rá le is állítottak minden gyártást. Tavaly azonban a chicagói Hale Devices megvásárolta a márkanevet, és piacra dobták valami bluetooth hangszórót, amiről már nem sokat tudok.
Szóval íme a szerkezet, egyelőre ideiglenesen elhelyezve:
Könnyű, helyes kis darab, amire való, azt tudja, de mint olvasható, nem javasolt napon parkoló autóban hagyni - ez a veszély mostanában szerencsére nem fenyeget. Egyelőre csak a rádióját próbáltam egyébként, az lelkesen szól, szerintem megörült a gép, hogy valaki még bekapcsolta :) Jó, nem egy erőmű, cserébe nem is foglal túl sok helyet, és a cipeléskor sem kell megszakadni. Az én ízlésemnek persze egy kicsit kicsi, de nagyon tetszik egy részlete, a fogantyúra festett márkajelzés. De mutatok még valamit, mert valójában nem ez az első Aiwa készülékem, van egy sokkal régebbi darabom is, mármint úgy régebbi, hogy régebben van nálam:
Ez egy XA-003-as sztereó erősítő, amit főiskolás koromban vásároltam, már akkor is használtan, a Király utca valamelyik bizományijából. Ez sem a top kategória, de a teljesítménye nekem már akkor is bőven megfelelt, azóta meg főleg. Két viszonylag nagy JBL hangfalat hajt, de évente csak kb. kétszer van módom bekapcsolni, a kis családom nem igényli otthonra a koncerthangulatot, ezt pedig igyekszem tiszteletben tartani, és türelmesen várom a lehetőséget, hogy bedurrantsam a legkedvesebb Beastie Boys dvd-met...
Utolsó kommentek