Tavaly októberben írtam itt először a retro magnóimról, és a sors úgy hozta, hogy aprópénzért hozzájutottam egy pont olyan JVC magnóhoz, mint amilyen ezen első poszt "címlapképén" szerepel L. L. Cool J. vállán: egy JVC RC-838-ashoz. Mutatom:

Itt az utolsó képen jól látszik, mennyivel nagyobb, mint a Vidi, nem igazán tud elbújni mögötte. Na de mitől is érdekes ez a szerkezet, és miért éreztem szükségét még ilyen viharvert állapotban is? Az RC-838-as a ghettoblasterek egyik ősikonja. A késő hetvenes években készítette a JVC, és abban az időben az egyik legjobbnak számított. A tunere soha addig nem látott érzékenységet produkált, és a VU-méterek nem csak nagyok és látványosak voltak, de meglepően pontosak is - legalábbis a többi hasonló boombox viszonylatában, nem az asztali deckekkel versenyezve. Nagyon sok ilyen szerkezethez társítottak valami speckó funkciót, hogy a versenytársak fölé tudjanak lőni, itt a marketing az ún. BiPhonic rendszert eszelte ki, ami egyfajta mesterséges térérzet előidézést segítette elő a jobb és bal csatornák bizonyos késleltetett keverésével. Ugyanez a feature a Sanyo esetében Wide néven futott, a Panasonicnál pedig Ambience-ként, és szakértők szerint azok egy kicsit jobbak is voltak - nem is csoda, hogy a JVC nem is erőltette sokáig ezt a humbugot, a kicsivel későbbi 3090-es modellre már ők is csak annyit írtak, hogy Wide. És ha már wide: majdnem 51 centi széles, 31 és fél magas, 16 centi a mélysége, és elemekkel együtt 8 kilót nyom. Úgyhogy az enyém könnyebb ;) Sajnos hiányosan jutottam hozzá, nincs meg ugyanis a kazettaajtaja, elég karcos is, továbbá szét van barmolva a számlálójának az "ablaka", viszont remekül, baromi dinamikusan és tisztán szól (16 centisek benne a nagy hangszórók, szóval ezt el is vártam), és működik a rádiója is. Bár ezt fordítva kellett volna írnom, ugyanis innen tudom, hogy jól szól. Kazettát elindítani rajta nem is próbáltam, szerintem tök felesleges, ezt már csak a 2500 forintos vételárából is gyanítom...