Mindig nagy öröm, ha egy kis pénz áll a házhoz, főleg ha ilyen egyszerűen. Nyár végén, tehát nem is olyan régen lomtalanítás volt a környékünkön, így nem halaszthattam tovább faterom garázsának a legalábbis részleges rendbe tételét, kiselejtezését. Nagyon sok olyan dolgot tettem ki az utcára, amire a sorban álló és ülő lomisok csorgó nyállal vetették rá magukat, de azért igyekeztem az értelmes pénzzé tehető cuccokat eltenni egy jobb alkalomra. Aztán mostanában valamikor felhoztam a kincsek közül egy elsőre valamiféle periszkóp-alkatrésznek tűnő cuccot, lefényképeztem, és feltettem egy szakirányú FB-csoportba, h ugyan mondja már meg valaki, mi az isten lehet ez? Volt pár tipp, de végül meglett a megoldás: egy Carl Zeiss BLC12x60-as távolságmérős távcsőnek bizonyult a szerkezet, amit jellemzően légvédelmi ágyúkhoz használtak, mint amilyen például a Flak volt. Találtam is olyan képet, amin valami nagyon hasonló látható:

Hogy mikori, arra nem találtam biztos választ, de valszeg világháborús, egyes források szerint 1944-45-ös lehet, vagy nem sokkal későbbi, mindenesetre a német szövegek bizonyossá tették, hogy nem a ruszki másolatáról van szó, mert olyan is létezett, és apám garázsában sokkal valószínűbb lett volna egy olyat találni, mint egy eredeti német cuccot. Ezen a linken egyébként egy csomó részlet elolvasható a távcsőről, nekem túl szakmai a szöveg, de ha valakit érdekel, én nem tartom vissza...

Kipróbáltam egyébként, a konyhaablakból remek kis célkereszttel tudtam befogni a jó 30 méterre lévő fa tetején pihengető varjút, de sajnos a cucc a közel 4 kilós súlya ellenére is meglehetősen hiányos volt, így ennek megfelelően lőttem be az ebayen az árát, ahova gyorsan felpakoltam. 298 fontért kínáltam (ja igen, az angol ebayre tettem fel, mert oda még emberi áron és biztosítva lehet postázni), de hagytam lehetőséget best offerre, azaz hogy a potenciális vásárlók saját ajánlatot tegyenek. Tettek is!

Az első ajánlat fél nap múlva érkezett 220 fontról, neki még visszaírtam, hogy még egy kicsit tegyen hozzá, legyen 240 és már küldöm is, de aztán a válaszát beelőzte egy 250 fontos ajánlat, amit habozás nélkül elfogadtam, pikk-pakk ki is fizette egy cseppet sem angol nevű londoni régiségkereskedő, én meg jól feladtam neki. A poszt írásakor pont két és félszer ennyiért épp volt fent egyébként egy hiánytalan, fentebb említett szovjet másolat, de számomra cseppet sem volt mérvadó az ára, mert egyrészt nem értek ehhez, másrészt egy dolgot láttam: azt akkor annyiért nem vették még meg, az enyémet meg igen. Azért megmutatom:

Talán mégis adhattam volna drágábban ;) Asszem, a hétvégén körbenézek még egy kicsit alaposabban abban a garázsban...