Végre méltó kisautós megvalósítást kapott a valóságban is elég furcsa arányokkal rendelkező Chrysler 300C. Nem mondom, hogy az igazi nem tetszik, mert kombiban például simán el is tudnám fogadni, de valahogy mindig túl nagynak találtam a kerekeit, és túl kicsinek a hátsó túlnyúlást, illetve alacsonynak a tetőt. Ami persze lehetett egy megelőlegezett chop top is a tervezők részéről, hogy a latin-amerikai tunereknek ezzel már ne kelljen vesződniük, de például a régebbi Hot Wheels változat annyira bugyutára sikerült, hogy minden kedvem elment a beszerzésétől. Egészen 2016-ig kellett várni, hogy a Matchbox is elkészítse kicsiben, és a piros premier szín után idén kijött szép fehérben is, amit nekem is sikerült beszereznem, itthonról. Ehhez persze kellett Zsolti és a börze, de a lényeg, hogy megvan. Mutatom:

Nem először és nem utoljára írom, de igen, ez kellene legyen az a minimális színvonal, aminek minden újonnan megjelenő Matchbox kisautót jellemezni kellene. Normális arányok, normális kerék, normális szín, a legfontosabb részletek kifestve, ennyi. Nekem nem is kell több, komolyan, a fém alvázat már régen elengedtem (kénytelen voltam), ahogy a rugózást és a nyitható ajtókat is. És itt egy szeptember közepi carspotting, amit csak ezért a posztért lőttem:

M1/M7 bevezetője, menet közben, olyan is. Aztán még az is lehet, hogy ez nem is az, hanem egy Lancia, ami végülis mégis az - fotóztam egy másikat kb. ugyanott, kissé máskor:

Na minden jót!