Mármint az autóimmal, az igaziakkal. A feleségem kis Altójával annyi történt az elmúlt pár hétben, hogy egyszer csak elkezdett rakoncátlankodni: az indítást követően természetellenesen magasan tartotta az alapjáratot, baromira megnőtt a fogyasztás, végül aztán már nem is indult. És előtte még az akksi is elhunyt. Került bele új akksi, a szerelő pedig rájött a hibára, valami gyújtás jeladó is elpusztult, cserélte, megjavult. És akkor már egy kosszal a két hátsó lengéscsillapítót is kicseréltettem, mert azok is teljesen szétmentek, most újra topon van a kiskocsi.

Ide tartozik még, hogy az ezer éve használtan vásárolt noname, de iGo Primóval "szerelt" gps-navigációt is le kellett cserélnünk a Suzukiban, mert nagyon elfáradt a hardver, már alig lehetett működésre bírni. A mai napig nem álltunk át a telefonos navigációra, mert eléggé zabálja az akksit, másrészt valahogy nekem a céleszköz valahogy mindig megbízhatóbbnak bizonyult. Na, mondom, gyerünk, vatera, mutass valamit! Mutatott is, szerencsés is voltam, így lett 2200 forintért az enyém egy szintén használt, de nagyon szép állapotú Tom Tom navi, ami a szépségén túl tökéletesen működik is. És tudjátok, miért örülök, hogy végül ezt sikerült? Ezért. (Végül a Tom Tom az én kocsimba került, a feleségemébe pedig át lett telepítve a kis Garmin, ami eddig nálam szolgált.)

A Volvo most pihen, hétvégenként egy kicsit járatom, de ennyi, nem járok vele, majd tavasszal. Itt is vannak apróságok egyébként, amiket meg kell majd csináltatni, ezek közül a legfontosabb, hogy elromlott az ablaktörlő mechanika, de összességében minden oké vele, a szerelem töretlen. Tavaszra az a terv, hogy a belső kárpitozást megcsináltatom végre, aztán talán a fényezést is - meglátjuk, mi és hogy jön össze...

Az immár téli gumikon gördülő Toyota november legvégén megkapta az alvázvédelmet is, amit mindenképp meg akartam rajta csináltatni, bár szerencsére nem volt semmi komoly baja alul, rosszabbra számítottam. Itt-ott fellelhető volt rajta némi felületi rozsdásodás alul, de tényleg semmi komoly, így végül nem kellett februárig várnom, be tudták vállalni még idénre. Nagyon megszerettem egyébként az autót, és a családom is teljesen odavan érte, nem is csoda: kényelmes, csendes, dinamikus és keveset fogyaszt (vegyesben hatfelet). Isten tartsa meg ezeket a jó szokásait. Szerváltam bele egy mp3-as FM-transzmittert, így már nem csak a rádiót és a régi CD-imet tudom benne hallgatni. Ja, és még két dolgot sikerült beszerezni hozzá: a FB-csoportból tudtam venni hozzá gyári emelőt, mert ez hiányzott, a Toyota Hungary segítségével pedig meglett a vaskos magyar nyelvű kezelési kézikönyv, igaz, csak pdf-ben, de erre szükség volt, magamtól például nem sikerült megtalálnom a fedélzeti számítógépen a napi km-számláló beállítását. Most már tudom ezt is.

Hát kb. ennyi, ha lesz bármi változás vagy fejlemény, Nektek szólok először ;)