Csak hogy kerek legyen a történet, egy japánnal zárom a januárt ;) A legutóbbi Skyline-poszt óta eltelt öt év, ami azért elég durva. De az igazán durva a tavalyi év egyik legszebb meglepetése, miszerint a Matchbox készített egy (számomra) szinte minden szempontból tökéletes kisautót. De mielőtt a képekre térnénk, hadd mondjam el, hogy két érdekessége van amúgy az első színváltozatnak (amely nem a most következő, hanem ezüst, és természetesen megvan az is, csak nem nyitottam ki): az egyik, hogy Magyarországon szerintem üzletben sehol sem bukkant fel, a másik viszont ennél is jobb, mert két belső változattal hozták ki, az egyik egy konszolidáltabb, a másik egy sportosabb verzió volt, itt tudjátok megnézni. Még a motor is más, pedig ugye az nem is látható szétszedetlen állapotban. Easter egg a javából... A Nissan Skyline egyébként meglehetősen érdekes modelltörténetével most nem húznám az időt, mindenkinek van jobb dolga, másrészt nálam valószínűleg sokan sokkal jobban is ismeritek, szóval mutatom inkább a saját fotóim:

Mint írtam fentebb, ez már a második szín, amiben kijött - és a valóságban sokkal sötétebb, csak egy kicsit sok volt itt a fény. Kicsit nagyon. De ezt még a remek fotódobozom előtti időkben fényképeztem. Ebből is tartalékoltam egy (na jó, két) bontatlant, ahogy az ezüstből is egynél több pihen a dobozban, jól elrakva. Mert csak. Természetesen nagyon bejön, annak ellenére, hogy a tökéletesnél szerintem egy kissé rövidebbek lettek a tengelyek, de ennek nyilván megvan az oka (gondolom, a hátsó sárvédők), ráadásul az egyéb jellemzők feledtetik ezt a kis apróságot. Annyira, hogy amennyire látom az kisautós ismerőseim körében, de akár az ebayt is említhetném, mindenki nagyon odavan ezért a modellért - és hát basszus, mi kellett hozzá? Semmi. Jó, szinte semmi, vagyis semmi olyan, ami ezelőtt ne lehetett volna meg: egy kultautó, egy igényes tervezés a lekicsinyítéskor, egy kis önmérséklet, némi odafigyelés a részletekre, és kész. Persze, egyébként van egy ilyen retrohullám is, azon belül ráadásul szerintem külön hangsúlyt kapnak a 70-es évek japán vasai, ráadásul ahogy írtam, ez a kisautó nem is lóg ott minden üzlet polcain tucatszám, szóval jól összejöttek a körülmények, hogy nagy kedvenccé váljon a kis Nissan. Hát nálam már az. (Ide tartozik még Csikós remek Skyline-írása Andróczi Kenmeri-írásába linkelve, utóbbi december közepéről, ha nem olvastátok volna, akkor majd most.)