A mai poszt három főszereplője közül kettő március közepén került hozzám a KMO börzéről, csere útján. A két Tomicáért két Tomicát adtam a szerb eladóknak, nevezetesen a VW Polo rendőrt és a BMW E30-as rendőrt. Előbbit azért, mert valahogy kilógott ebből a szekcióból a német rendőrségi festésével, utóbbit meg azért, mert nem tudtam hosszabb távon megbarátkozni a kicsi méretével - még ha egyébként a kivitel és a festés iszonyú jó is volt. Mondhatni, árában sikerült elcserélni a két kisautót, így ez most már nem jelentett érvágást, cserébe két olyan darabbal gazdagodhatott a gyűjteményem, amelyek közül szerintem mindkettő nagyon jól sikerült. Féltem egy kicsit a kék felnijeitől, mert képen nem tűntek túl igényesnek, de kézbe véve megnyugodtam, teljesen rendben vannak. (A szintén az ebből sorozatból származó Impreza esetében is a kerék talán a leggyengébb láncszem, de végül is csak szokni kellett...)

Na csapjunk bele: a kék változat az 1999-ben bemutatott R34-esnek a búcsúváltozata volt, és leginkább talán a Gran Turismo 4 Prologue-ban tett szert szélesebb ismertségre. A nevében a Nür természetesen a Nürburgringre utal, ahol a fejlesztés egy komolyabb szakasza folyt, a V-SPEC pedig a Victory Specification-re. Ebből a 450 lóerős változatból mindössze 750 darab készült, kicsiben viszont jóval több, íme az enyém:

Tényleg prémium modell, semmi panasz nem lehet a részletekre, színekre, kiegészítőkre, belső térre, na jó, esetleg a kormány lehetett volna szebb. De nem vészes így sem, a többi részlet szépen ellensúlyozza, sőt feledteti ezt a kis hiányosságot. Ajtók nyílnak, a kisautó rugózik, a doboz gyönyörű. És lényegében ugyanez igaz az ezüst változatra, amely a legritkább utcai R34-est, a Z-tune-t mintázza, azaz a 20 éves szülinapi modellt, amelyből nagyban 19 db készült, de ebből csak 17 került forgalomba:

Csak egészen apró különbségek fedezhetők fel a két kisautó között, de kiállásában mégis talán vagányabbnak mondható az ezüst verzió, ami szerintem leginkább a fekete felnikből fakad. A külső eltérések mellett (mint amilyen pl. a motorháztető vagy a szoknya) a beltér megkapta a plusz piros színt, ami egy kicsit feldobja az összhatást, de még fontosabb, hogy ezáltal is élethűbb lett a Tomica kivitele, no nem mintha ebben a sorozatban ezzel bármikor is probléma lett volna. Kiváló darab tehát mindkettő, úgyhogy ennek örömére mutatok még egyet, amit (pár más apróság társaságában) Tati barátom hozott nekem (rendelésre) Japánból, vásárfiaként:

Az R32-es ebben a kivitelben kemény 1600 forintba került átszámítva, ami szerintem nagyon baráti ár, főleg hogy egy ennyire igényes kis modellről van szó ennek az esetében is. Úgy látom, frissítették a doboz dizájnját is, előnyére. Nem egyedül érkezett, vele jött még a korábban mutatott rózsaszín Cadillac, és még egy, amiről majd később lesz szó. Remélem, Nektek is tetszettek a mai kisautók, mert nekem nagyon bejönnek ezek, így meg is ígérhetem, hogy a közeljövőben lesz még Tomica Premium modell a blogon.