Nagyon nem akarok a téma szakértőjének a szerepében tetszelegni, nehéz is lenne, ezért már az elején le kell szögezzem, az igazi autóról innen és innen lopok, Magnus Walkerről pedig itt olvashattok egy jót magyarul. Szóval akkor az ikonikus 277-esről:

Az autó különleges Magnus gyűjteményében, ez volt ugyanis élete második Porschéja, és immár 15 éve használja és fejlesztgeti. Olyan ez neki elmondása szerint, mint egy kedvenc pár bakancsa vagy farmere, és ennyi elég is neki, hogy ne akarja sohasem eladni. Mindegyik autóját használja egyébként, de ezt a darabot a legtöbbet. 200 lóereje még épp uralható, és Magnus szerint a kocsi tökéletes átmenet egy utcai és egy pályára készített versenyautó között. Évente 50 pályanapot jár meg vele, és eddig összesen 300-on vannak együtt túl. Eleinte a motorcserék tesztautója volt, volt benne 2.4-es, 2.7-es és 2.7-es is, jelenleg egy 2.6-os erőforrás dolgozik benne, amely egy volt versenyautóból származik. Sosem akart belőle 400+ lóerős szörnyet építeni, a cél az élvezetes vezethetőség volt mindig, ennek rendelt alá minden módosítást a tulajdonosa. Az egész kocsi az egyszerűségről szól. Kevés lóerő, könnyű súly, ültetés, komoly fékek, kábé ennyi. "Some cars go, and others stay," mondja, és bizonyos, hogy a 277-es még marad egy darabig. "The car is about the freedom of the drive on the open road." Nála tehát ez a személyes szabadságának megtestesítője.

Nézzük akkor, mit bírt ebből a Hot Wheels kihozni:

A korábban a témában mutatott 356-oshoz hasonlóan ez is egy mainline kivitel, ami lényegében a semmi extra szinonimája lehetne, mégis az a helyzet, hogy semmi szégyellnivalója nincs a szilveszterkor mutatott speckó kivitelhez képest (vagy a modern klasszikussal összevetve), pedig a Track Day sorban megjelent változat még gumikerekeket is fel tud mutatni. Itt egyébként talán pont a négy kerék a leggyengébb pont, de az is inkább csak úgy, ha az igazi autóval akarjuk összevetni - a valódi Fuchs-felnik imitációja nem egy hálás feladat, lássuk be, bár van olyan, ahol ez sikerült. Mindenesetre így is elég dög, és ismerve Magnus stílusát, a kisebb festékhibák nem is olyan zavarók ;) Egyszerű, vagány, széles és lapos, és ez utóbbi tulajdonsága nagyon fontos, a kisautók nagyon sok esetben itt véreznek el, de szerencsére a HW ebben erős. Az élethűség pedig szerintem csillagos ötös.

Szerencsére ez a sokadik Hot Wheels az utóbbi pár évből, amire merem azt mondani, hogy bárcsak minden kisautója a gyártónak ezen a színvonalon kerülne ki az üzletek polcaira... Érdekességképp még egy verzió a végére, megjelent ugyanis ugyanez a kocsi fordított festéssel is, a kék és a piros színek cseréltek helyet, de így is jó:

Ezt jóval később szereztem be, de szerencsére akciós volt ;)