Jelentem, pont ma 10 éves a blog, az első poszt percre pontosan ennyi idővel ezelőtt jelent meg. Most belemehetnék mindenféle (kizárólag számomra) érdekes statisztikába, mi minden történt velem és körülöttem ez idő alatt, hány autót vettem és adtam el, hány új gyerekem és munkahelyem lett, ilyenek, de ezeket most hagyjuk. Na jó, annyit talán még érdemes megjegyezni, hogy úgy 2750 poszt született, ami talán szép számnak mondható... Az évfordulóra egy elég komoly dolgot tartogattam. Nem mondom, hogy a gyűjteményem legdrágább darabját, mert kicsivel több mint egy éve megvettem az új Lego UCS Millenium Falcont (befektetésnek, és egyelőre elég rosszul áll), annál pedig csak az igazi autóim értékesebbek, szóval nem a top, de bizonyos szempontból mégis az. Biztosan emlékeztek a korábban a blogon is bemutatott drága Hot Wheels sorozatokra, amelyekben fémalvázas, gumikerekes kisautók voltak, mint például az Air-Cooled, a Race Day, a Modern Classics vagy a Cars & Donuts. Nem véletlenül ezeket hoztam fel, ezek ugyanis mind a Car Culture gyűjtőnév alatt mennek, amelyhez a HW kihozott egy ún. Premium szettet, amely csak a Red Line Club tagjai számára volt megvásárolható, és a felsoroltakhoz (és még egyhez, ami nincs meg) tartalmazott egy-egy nulladik sorozatszámú kisautót, persze az adott tematikához illően. Ha nem lenne világos, mutatom:

Na ezt sikerült megvennem az ebayről elég sok pénzért, ugyanis a készlet lényegében pár nap alatt elfogyott, és ha megnézitek, most hogy mennek, akkor látjátok, miért volt érdemes még az elején lecsapni rá. Szerintem ez nagyon klassz ötlet volt a Hot Wheelstől, nyilván minden komolyabb gyűjtő azonnal rápörgött, és mint látjátok, az olyan komolytalanok is, mint én - ráadásul ebben az exkluzív szettben legalább két iszonyú jól eltalált kisautó is van, a Typ3 és a Datsun. Ez utóbbi egyébként már magában is 100 dollár környékén volt kapható áprilisban. Ami főleg ennek a fényében megdöbbentő:

A Gulf-dekoros Camaro jó kis adalék a saját sorához, abban ugyanis eredetileg nem szerepelt amerikai autó, a Mustang talán ugyanezért került beválasztásra a modern klasszikusok közé, bár szerintem lehetett volna ennél jobb ötletük, a Race Day-ben két japán is volt, így a Datsun némileg érthetetlen választás, hacsak nem feltételezzük, hogy a HW nagyon is képben van az 510-es gyűjtők körében tapasztalható (és valahol irracionális) népszerűségével, a Mercury viszont tökéletesen illik a Redliners-ek közé, és a Mooneyes-dekorációval ellátott drag Typ3 is jól passzol a saját sorába, bár én anno a posztban a Transportereket hiányoltam innen.

Szóval itt van most ez a szett, és hát az a nagy helyzet, hogy nem tervezem megtartani. Az ugyanis a tervem, hogy várok mondjuk 10 évet, és majd akkor, ha azt látom, hogy az ára felment a Holdig, jól eladom. (UPDATE: nem vártam ennyit, másik projekt miatt már augusztus elején eladtam ezt is, és vérző szívvel szinte az összes gumikerekes HW-szériámat.) Ahogy a bevezetőben említett Falcont is. Nem akarok igazából semmilyen számvetést az elmúlt 10 év gyűjtését illetően, de az biztos, hogy a sok haver, barát és öröm mellett, amit hozott, nagyon sok pénzt és időt is vitt. Nem csak a kisautók, hanem minden más szirszarom, beleértve még a Volvót is, vagy anno a Merci buszt. Úgy gondoltam, hogy most itt az ideje, hogy hozzanak is valamit a konyhára. Persze, a sok év alatt sokszor el is adtam nagyon sok mindent a gyűjteményemből, és volt pár igen jó üzletem, összességében azonban az összes bizniszelésem mérlege minden bizonnyal erősen negatív. Úgy tervezem, hogy ez a csúcs-szett és a Sólyom ezt majd nem csak hogy szépen visszabillentik, hanem erősen pozitívba tolják. (Tehát most már csak az UCS segíthet.)

Remélem, megértitek, és biztos vagyok benne, hogy sok hozzám hasonló gyűjtőben számtalanszor felmerült, hogy hagyni kéne az egészet a francba, sőt ezt többen meg is lépték körülöttem. 10 év gyűjtés egyébként nekem is bőven elég volt, és kb. már fél éve nem is vettem semmi komolyat, szóval könnyen lehet, hogy jövőre már egészen másról fog szólni a szirszarjaim blog, de még semmi nem biztos... Tekintsétek most ezt tehát egyfajta búcsúposztnak, bár nem fogok eltűnni, ígérem. A minden jót!