Az 1963-as Austin Healey 3000 MK2 nevében a 3000 utal a motor köbcentijeire, aminek hála az autó a maga idejében meglehetősen sikeres volt a versenyeken, az MK2 pedig az első szériához képest a függőleges rácsokat, a továbbfejlesztett motort és az extraként rendelhető szervoféket hozta el. 2018-as modell ez a Matchbox életében, és ahogy az lenni szokott, földi halandóknak ez 2019-es beszerzést jelent. Nagyon szép kis darab!

Ilyen régi angol roadster-témában szerintem bőven van még törlesztenivalója a Matchboxnak, és talán akkor ez most valami jónak a kezdete - nem bontottam és nem fotóztam, de együtt érkezett ez a kisautó egy Jaguar roadsterrel, ami szintén elég jól sikerült. Ahogy a jó régen mutatott XK120-as is szép darab, amivel akár össze is fotózhattam volna. Na mindegy, a lényeg, hogy a kisautó szerintem nagyjából jól követi az eredeti autó vonalait és arányait, bár persze kisebb-nagyobb eltérések felfedezhetők, de semmi fájdalmasra ne gondoljatok. A beltérhez választott szín nekem egy kicsit furcsa, talán túl harsány, valami mattabb esetleg jobb lett volna (és akkor már a telikormányt is cserélhették volna valami áttörtre, mindegy), de ahogy írtam, nem fáj, megszokás kérdése. Az eredeti küllős kerekeket nehéz a meglévő portfólióból imitálni, ezt értem, nem is igazán sikerült, mégis tetszik az összhatás, ráadásul ez a kedvenc MB-kerekem evör. Szerintem nem csak szép, hanem fontos darabja is ez az utóbbi évek Matchbox-felhozatalának, és továbbra is hiszek benne, hogy az ilyen (és ilyen és ilyen és ilyen és ilyen) kisautókkal a MB jó úton jár, csak maradjanak is meg ezen. (És remélem, hamarosan az ugyanebbe az ideológiai sorba tartozó zöldséges Mercit is megmutathatom - a poszt írásakor ugyanis még nem volt meg.) Bye.