Régen volt Surányos bejegyzés, úgyhogy akkor most! A január végi posztban már mutattam a "felnőtt hálót", amiben akkor még nem volt ágy, de írtam, hogy egyébként már megvan, csak az összeszerelése várt a takarításra. Időközben ez megvolt (persze nem magától, a feleségem takarította ki a teljes felső szintet első körben), szóval március 9-én a helyére került végre a mi ágyunk is.

Ez egy Ikea Nesttun franciaágy 160x200-as méretben, itthon már jó ideje nem forgalmazzák, ebből is látszik, hogy a Surányba került bútoraink kb. 99%-ához hasonlóan nem újonnan vettük. Kb. 15 perc volt összeszerelni, nem egy bonyolult darab, sokkal több idő volt, míg a kocsiba beraktam, majd ki, és fel az emeletre. Elég igényes ágyrácsokkal sikerült megvenni, így remélem, minden szuper lesz, amikor elkezdjük használni. A szintén kiváló állapotú matrac később került rá, eugyanis első körben nem fért már be a kocsiba. Így néz ki tehát elhelyezve:

Az ágy fejrésze kicsit magasabb, mint kellene, ezért az ablak egyelőre nem nyitható, mármint az ágy elhúzása nélkül, de majd valamit kitalálok. Egyéb kis szépítgetések is történtek a házban, ezeket mutatom meg a következőkben - például a gyerekszoba ajtajára belülről felszereltem három klassz kis fogast, amiket egy FB-csoportban lőttem, mert nagyon megtetszettek:

Aztán utánanéztem, ezek az Umbra nevű gyártó "Buddy" sorozatába tartozó jópofaságok, és újonnan bizony elég drágák. A másik hálóban mellőztem a vicceskedést, oda teljesen normális akasztók kerültek. A konyhai polcokra felkerültek a dekorációs tárgyak, felülre három darab, pár évvel ezelőtt beszerzett limitált kólásüveg, bontatlanul, alulra meg némi ikeás műnövény, de ez utóbbiak nem maradnak így, kapnak majd új kaspót, de olyanokat, amik illeszkednek a felettük lévő üvegekhez. Under construction, addig így néz ki:

Az étkezőasztal fölé felhelyeztem néhány családi fényképet, amelyekhez a még jóval korábban bezsákolt ikeás keretek maradékát használtam fel. Az extra ötletem ide annyi volt, hogy a fotókat fekete-fehérben nyomtattam ki egy automatából, hogy jobban mutassanak együtt. Törekedtem rá, hogy legyen gyerekes és nem gyerekes tartalom is, a kutyákról nem is beszélve:

A nappaliba is akartunk egy tévét. Nyilván jól hangzik a kütyümentesség, meg hogy töltődjünk madárcsicsergéssel, de az igazat megvallva nem akartuk megvonni magunktól a pihenésnek azt a formáját, amikor ledőlünk egy film elé, mert a hétköznapokban ezt nagyon ritkán tudjuk együtt megoldani. Mondjuk kábel (még) nincs a házikóban, de majd egyszer lesz. Addig is ki kellett először is találni, hol legyen a tévé. Túl sok erre alkalmas bútor nincs a nappaliban, és nem is akartam csak emiatt még egyet elhelyezni, így maradt az a megoldás, hogy akkor majd egy fali konzolon lesz. Aha, csakhogy itt az oldalfalak kb. 160 cm után elkezdenek befelé dőlni, lejjebb szerelve meg nem nézett volna ki jól. Így végül a fentebb mutatott képek fölé szereltem fel egy Euronicsben (vagy Euronicsban) vásárolt tartót, aminek a kiválasztásakor az volt az ár mellett a második fő szempont, hogy kifelé is minél nagyobb szögben dönthető legyen. Ez a legkisebb méretű lett az:

Erre már gyerekjáték volt felszerelni a faterom régi Samsung tévéjét, ami nem egy okos darab, de tudja, amit egy tévének tudnia kellett húsz éve :) Otthon a garázsban vagy egy fél napot keresgéltem a távirányítóját, de az is meglett, tettem bele elemet, és működik minden, mint az új!

A vezeték elvezetését majd még meg kell oldanom szépen, de ez nem lesz gond. Ja, még nem is mondtam: pár éve mutattam, hogy milyen szép hifitornyot sikerült összeállítanom a saját man cave-embe, azaz a garázsba. Ezzel azóta két dolog történt: az egyik, hogy elromlott benne a Sony CD-játszó, a másik meg, hogy nem kis mértékben pont ezért egyszer csak gondoltam egy nagyot, és eladtam az egész szettet egyben, a csodálatos JBL-hangfalakkal együtt. Azt találtam ki akkor, hogy majd veszek inkább az egész helyett egy bluetooth-os ún. party hangszórót, és aztán hosszas Marketplace-es keresgélés után sikerült is rálelnem egy olyanra, amit ár-érték arányban megfelelőnek tartottam. A választás egy Sony GTK-XB7-esre esett. El kellett érte autóznom Esztergomba, de Surányba menet szinte útba esett :) Tud mindenféle fényeket is, amiket nyilván első mozdulattal kapcsolok ki minden esetben, viszont elég jól szól, és nagyon könnyű a kezelése. Ennek akksija nincs, csak hálózatról megy, de nekem ez így teljesen oké. Valszeg nem ez lesz a végleges helye:

És akkor mutatom, hogy áll most a nyaraló alsó része, ráadásul ez már a takarítás és szőnyegezés utáni állapot, nagyjából a használatbavételi készültség, március 30-án:

Kezd jól összeállni a dolog... Ja, a szőnyegek: igazság szerint már a ház megvásárlása előtt is volt valami a fejünkben erről, mégpedig az, amit néhány helyes kis vendégházban tapasztaltunk, hogy az egész feeling legyen otthonos, természetes, kedves és meleg. És ehhez sok helyen használtak juta szőnyegeket, amikhez csak ilyen módon volt szerencsénk, saját tapasztalatunk nem. Ezért azt találtuk ki, hogy a nagyobbik hálóba és a földszinti nappaliba is ilyen szőnyegeket szeretnénk. Ezek egyébként nem vészesen drágák, nyilván az első ötletünk az volt, hogy majd az Ikeában beszerezzük mindet, de aztán végül egy kicsit máshogy alakult: a fenti hálóba a kék-sárga áruház Lohals típusát választottuk, de nem egy nagy, hanem két kicsi kivitelben, amihez az egyiket a Marketplace-en vettem, bontatlanul, a párját pedig valóban az üzletből. A nappaliba azonban mégsem ugyanennek a nagyobbik változata került, hanem egy Jysk-es juta szőnyeg, Solsikke néven, 160x230 cm méretben, a választás oka pedig egy váratlan, de nagyon jól eső 50%-os leértékelés volt, így a három szőnyeg összköltsége megállt 40k körül.

Nagyon jó érzés ezeken zokniban vagy mezitláb járkálni, kellemesen masszírozzák a talpat, persze nyilván nem hozzák azt a pihepuha érzést, amit egy shaggy szőnyeg tud, mint amilyet a gyerekhálóba tettem (egy ikeás Hampen zöld színben, már mutattam), de itt nem is ez volt a cél - az esztétikai értéke pedig szerintem sokkal magasabb, mint bármi másnak, mármint abban a stílusvilágban értve, amit kitaláltunk magunknak korábban. Nagyon-nagyon elégedettek vagyunk a választásunkkal! Ezek mellett szeretnénk majd valami egyszerű szőnyeget a konyhába, az előszobába és a fürdőszobába is. Jut eszembe, a fürdőszobáról még nem sok szó esett, aminek az oka, hogy az sokáig nem volt megmutatható állapotban, de most már ez is összeállt:

A fekete csaptelepek beszerzése és felszerelése az én érdemem, a tükrős szekrényé szintén, bár azt talán már mutattam régebben is. Ez utóbbihoz sem újonnan jutottam, de csak ki kellett rendesen pucolni, hogy tökéletes legyen. Szereltem fel még különböző kis kiegészítőket, fogasokat stb., mindent feketében. Leszedtem továbbá a csempékről a meglehetősen retro matricákat, és persze itt is volt némi villanyszerelés - takarítás után így már ez is használatra kész! Nem mondom, hogy túl modern lenne, de elég sokat sikerült javítani mind az állapotán, mind az esztétikai élményen:

Szóval majd itt is lesz fürdőszobai szőnyeg, meg majd kell zuhanyfüggüny is, de ezek már olcsóbb dolgok. És hogy mutassak valamit a házon kívülről is, azt tudom még elmondani, hogy egy kicsit rendezgettem a sufnit is, kezdetnek kivittem a zuglói garázsból egy korábbi irodai szanálásból mentett asztalt, amelyet innentől munkaasztalnak hívok, és felszereltem fölé két régi katonai ládát, amik ezentúl faliszekrényként funkcionának:

Mint látjátok, nem sikerült tökéletesen szintbe tennem őket egymáshoz képest, de ebben a helyiségben ennek semennyi jelentősége nincs, szerencsére. Lesz még itt meló egyébként bőven, a szemmel láthatóan is szükséges általános állagjavításon túl is vannak terveim is ebbe a helyiségbe, de ez egyáltalán nem rohanós, és persze nem is annyira fontos. A további fejleményekkel majd igyekszem hamarosan jelentkezni, de szerintem a nagyján túl vagyunk, innentől használjuk a házat, és nem csak melózni járunk ki. Így legyen.

(Bevezető kép: Fortepan, Foka-5 vitorlázó repülőgép Surány felett, 1971)