A legújabb családi hobbink, a surányi faház már az átvételi előtti állapotában is abszolút lakható lett volna, simán el tudtuk volna kezdeni használni, de úgy döntöttünk, ha már ennyit vártunk rá, azt a kis időt (és nagyon sok pénzt) még belerakjuk, hogy már az első rendes ottlétünk is olyan legyen, hogy igazán jól érezzük magunkat benne. Volt ugyanis egy olyan elképzelésünk, hogy ha odamegyünk, az olyan legyen, mintha kibéreltünk volna egy menő kis vendégházat, ahol minden kellemes, igényes, jó minőségű és praktikus - voltunk ilyenekben, és jó párban közülük felmerült, hogy de jó lenne egyszer ilyen nekünk sajátban is... De ehhez előbb kellettek például bútorok. Mivel a büdzsénk jó része elment a vásárlásra és a padló- és falburkolásra, nem az Ikeában kezdtem nézelődni, hanem inkább a Facebook ingyenesen elvihető bútorok csoportjában és a Marketplace-en.

Az előbbiből lett például egy újszerű állapotú 160x200-as ikeás matracunk, amihez utána már pénzért kellett vennem ágykeretet, de azt is sikerült jó áron, megint csak használtan - egy már kifutott Ikeás típust. A hálóba még kitaláltuk, hogy legyen két kis éjjeliszekrény is, azt is tudtam intézni másodkézből, gyönyörű állapotban ráadásul:

A képen még nem látható az ágy, tavasszal csinálunk egy nagytakarítást, az majd azután kerül be. Szintén használtan szerváltam két egyszerű, ugyancsak kék-sárga származású heverőt a srácoknak, így a háló és a gyerekszoba félig meg is volt. Utóbbiba még egy korábban nagyon jutányos áron szerzett szőnyeg került be, plusz egy Lack kisasztal, aminek leszereltem a lábait, hogy elférjen majd rajta egy tévé az ablak alatt: 

Kellett ide két polc is a falra, úgy értem, szerettem volna, és így lett is: ezeket két ikeás faládából oldottam meg, és ugyanilyeneket máshová is tettem, mindjárt mutatom azokat is:

Amire nagyon büszke vagyok, az a nappaliba került impozáns ülőgarnitúra, egy batár nagy kanapé és két kényelmes fotel egy szettben, amihez szintén teljesen ingyen sikerült hozzájutnom. Mondjuk kurvára megszenvedtünk vele, mert amikor a csaj, akitől elhoztuk, előzetesen mondta, hogy nehéz, úgy voltam vele, hogy persze-persze, egy nőnek nyilván nehéz, de Milán fiammal simán megoldjuk. Hát, néztünk nagyot, amikor megpróbáltuk megemelni. Nem a csajt. Szerintem van vagy 100 kiló (nem a csaj), három részre kellett szednünk, hogy ki tudjuk cipelni, ráadásul az ő ajtajukon alig fért ki, a mienken meg alig fért aztán be. De csodálatos, és bár egy tisztítás ráfér, én még ilyen kényelmes kanapén életemben nem ültem korábban...

Na de most figyeljetek: az étkezőasztalt én alkottam! Már jó rég nézegettem a neten olyan ötleteket, hogy régi Singer varrógépeket hasznosítanak újra, leginkább azoknak az asztal részét. Ezek ugye kompletten úgy néznek ki, hogy egybe van építve egy asztal, fent a varrógép, lent pedig a lábazatba integrált hajtó mechanizmus. Az asztal alatti rész jellemzően gyönyörű, eklektikus, nem csak a Singer esetében, hanem ugyanez a helyzet a Pfaff és még sok egyéb márka esetében. Na szóval, vettem 8000-ért egy komplett gépet, ledobtam róla a varrógépet és az asztallapot, azokat eladtam külön, a lábazatra pedig egy régebbról meglévő asztallapot csavaroztam, és voilá:

Ehhez a székek már megvannak, Földvárról mentve, a múlt hétvégén vittem pont ki őket, szóval ez is összeállt, pont ahogy szerettem volna:

Lőttem még a neten egy szép fehér ülőpados cipőtartót is az előszobába, hozzá egy fogassal kombinált kalaptartót, mindkettő az Ikea Hemnes sorozatából való, újonnan lényegében elérhetetlen kategória számomra, de így belefértek, és melléjük egy régebbi Jysk-es tükröt, ilyen lett tehát az előszobánk:

Az ilyen darabok miatt a lányommal folyamatos vitám van arról, kell-e egy egységes koncepció a házba (szerinte igen), egymáshoz minden szinten illeszkedő bútorok, színek és kiegészítők, vagy nem. De az ultimate és tökéletesen kikezdhetetlen érvem mindig sikeresen zárja le a polémiát: ez csak egy nyaraló. Persze, törekszem, törekszünk rá, hogy ne legyen nagyon zavaró az eklektika, tehát mondjuk az egymástól karnyújtásnyira vagy mondjuk úgy, az egy fényképen egyszerre látható berendezési tárgyak esetében legyen némi összhang, de összességében a teljes harmónia nem volt cél, főleg azért sem, mert ugye a beszerzések forrása is elég heterogén volt, cserébe viszont a cuccok legnagyobb része negyed-, harmad- vagy féláron került a birtokunkba, igaz, nem is mind makulátlanul. Volt persze aztán olyan is, amit nagy szerencsésen egy leárazáson vettem, pl. az előszobába egy csodás lámpát a Mömaxban 3000-ért, na annak pont semmi baja, és szerintem nagyon jól néz ki:

A további lámpák elég vegyesek, de nekem mind tetszik, viszont azáltal, hogy kitaláltam, hogy minden régi lámpát, konnektort és vezetéket lecserélünk, áthelyezünk, bővítünk, a villanyszerelőnek is be kellett fizetnem egy nagyobb összeget - de megérte! A konyhába két darab, már kifutott színű ikeás Hektar lámpát találtam ki, amikhez a megsárgult vezetékeiknek köszönhetően lényegében jelképes összegért jutottam, és amúgy ez pont ugyanaz a típus, mint amik a kanapé fülé kerültek szürkében, kicsit olyan indusztriális hangulatú cuccok, mutatom is:

Nem egy nagy történet, de egy picit a konyhát is megújítottuk. A nyaralóban eredetileg egy egész normális méretű konyha lett kialakítva, de a konyhabútor elég kevéssé tükrözte az ízlésünket. Teljesen új konyhabútort azonban nem akartam a költségek okán, szóval abban maradtunk, ez marad nagyjából érintetlen, aztán majd meglátjuk. Csakhogy a burkolós srácok a munkájukhoz levették a felsőszekrényeket, és utána ez valahogy elfelejtődött visszaszerelődni - na innen jött az ihlet, hogy ha nem muszáj, emiatt nem is szívesen fúrnám szét a szép új falburkolatot, hanem ide tavasszal szerválok valami szebbet. De aztán nem kellett tavaszig várni, mert a Marketplace-en egyszer csak feltűnt egy olyan Ikeás konyhabútor, illetve hát annak két eleme, amire már régóta vágytam, így hát megállapodtunk az eladóval, és így lett egy ilyenünk, amit fent láthattok, tényleg jelképes áron. Semmi extra, sima Metod alapszekrény, az egyik egy 80 centis két ajtóval, a másik egy 60-as egy ajtóval, de pont az ajtó a lényeg, nekem nagyon tetszik ez a felület, kimondottan nyaralóba való szerintem. És ide is került a falra két láda, szerintem jópofák így, egymás fölé szerelve is:

Ezeknek újonnan 5000 forint a darabára, használtan a feléből meg lehetett venni, ami szerintem még mindig túl sok, de amellett, hogy tetszenek, viszonylag masszív darabok is, remélem, sokáig betöltik a feladatukat majd. Alattuk két fehér, öntapadós akasztó látható a csempén, mert sajnos a felső szélső csempedarab sarka lepattant, és így gondoltam jól eltakarni a hibát, egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb volt, mint kijavítani :) De vettem egy csomag 20x20-as fehér csempét a jövőre való tekintettel, ki tudja, talán még szükség lehet valamikor pótlásra... 

Újonnan vettem, de szuper baráti áron az emeletre vezető lépcső mellé egy ipari hangulatú korlátot, enélkül mindenkinek halálfélelme volt lefelé jövet, de így már jó - és szerintem nagyon szép is. Ezen a részen még szeretnék felszerelni pár szegőlécet, hogy eltakarjam az egyenetlenségeket a falburkoló és a gerenda találkozásánál. A fenti nagyobbik hálóba időközben sikerült hozzájutni egy vállalható állapotú komódhoz, ezt is meg tudom mutatni:

Természetesen valami régebbi ikeás típus, de már nem tudom melyik, működik és fehér, ezek voltak a fontosak. A helyes kis ládikónak még nem találtam funkciót, de jól néz ki az is, szóval marad, és tettem még ide is egy egyszerű faliórát, ennél szerintem nincs is olcsóbb a piacon, egy ezres alatt árulják - és csendes, hálóba kimondottan ajánlom tehát. Ide majd még kell egy szőnyeg is később, azt beszéltük otthon, hogy jól mutatna valami juta például, de majd meglátjuk. És persze a nappaliba is kelleni fog ilyesmi, de még ott sem tartunk. Sajnos nehéz szépet találni olcsón, de tavaszig még van idő, remélem, sikerül keríteni valamit. Viszont tettem oda is egy polcos szekrényt, ami persze nem új, de felette a falióra az - ide mindenképp valami feltűnőbb színűt szántam.

Tárolóhely tekintetében nem állunk jól, mert a ház kialakításából eredően nincs túl sok függőleges felületünk, így minden kis rést ki kell használnunk, ha nem akarjuk túlzsúfolni a lakóteret - például az emeleti kis holtteret a kémény mellett ez a fehér fém polc hivatott funkcióval megtölteni:

Vettem még egy rakat ilyen-olyan lámpát a netről, polcokat, egy másik fürdőszobaszekrényt (ja, a fürdőszoba is megújul egy kicsit, erről majd lesz poszt, de még nincs megmutatható állapotban), néhány dekorációs tárgyat, faliképet (de pár meglévőt is kivittem), lőttem közben egy felújítandó szett széket a teraszra, úgyhogy lesz mivel folytatni tavasszal, mert december 22. után már nem volt komfortos kint dolgozgatni, elmúlt a jóidő... Amúgy a megvásárlás óta szinte minden hétvégét kint töltöttem a házban részben vagy egészben, párszor egyedül, máskor valamelyik gyerekemmel felszerelkezve, hogy legyen segítségem, ha olyan volt az aktuális teendő, de sokszor nagyon nem volt könnyű, mert mondjuk pont tönkre ment a régi fúrógép, vagy elfogyott a csavar, esetleg nem volt elég villanykörte, de legtöbbször az volt a gond, hogy egyszerűen nem volt elég idő mindent megcsinálni, amit aznapra terveztem. De ezt a képet még megmutatom búcsúzóul, szerintem nagyon jópofa:

Mindegy, itt tartunk most, messze a vége, mert egyelőre még mindig sokkal több a terv és a teendő, mint a szabadidő és a pénz, de szerintem minden nehézség ellenére nagyon jól haladtunk ősszel és télen, remélhetően hamarosan már el tudunk tölteni pár napot is egyben és együtt a csodás kis nyaralónkban.