Őszinte leszek: bár a gyerekkorom nagy részét koloniál bútorok között töltöttem, ezek sosem tetszettek. Persze nem önszántamból éltem ilyen környezetben, hanem a szüleim szerették, így a nappalijuk ilyen stílusú bútorokkal volt (van) berendezve. Maga a stílus egy meglehetősen széles palettán értelmezhető, az itthoni koloniál bútorok köznapi fogalma azonban ennél jóval szűkebb: amikor ezt mondjuk, azokra gondolunk, amiknek a két oldalán csavart oszlopok láthatók, az ajtók közepén meg valami kerek faragás. Soha a büdös életben nem terveztem ilyesmit venni, de nemrég azt találtam ki, hogy kéne a surány ház mellé valami masszív, kültéri fatároló, és bár éreztem némi kedvet magamban, hogy magam asztaloskodjak egyet össze, rájöttem, hogy nem akarok pénzt költeni deszkákra meg hasonlókra, pedig egész jó tippeket gyűjtöttem az internetről - inkább rákerestem ingyen elhozható komódokra a Marketplace-en. Tízből nyolc koloniál volt.

Ahogy látom, pénzt csak az igazán szép állapotúakért kérnek, de az esztétika a tervezett felhasználás szempontjából egyáltalán nem volt nálam szempont. Úgy voltam vele, hogy nekem pont elég, ha barna és elég nagy, így beszereztünk egy háromajtóst a 7. kerületből. Mivel az ilyen típusú bútorokban "még volt anyag", baromi nehéz is mind, a nagyobbik fiammal hoztuk el, de megszenvedtünk vele, főleg az autó tetejére történő felemeléskor, de aztán a célhelyen a lepakolás már könnyebben ment. Ledobáltuk róla az ajtókat, és kész is lett, pont olyan, ahogy elképzeltem:

Szerintem majd szerzek mellé még egy ilyet, vagy akár kettőt is, hogy minél több tűzifát tudjunk betárazni. Úgy gondolom, hogy ezt elég jól kitaláltam, ráadásul jól esik a tudat, hogy újrahasznosítunk valamit, amit amúgy már kidobásra szántak - de lesz majd még barkácsolás is, szükségünk van ugyanis egy madáretetőre ;) Egyébként ez már a finomítások fázisa a ház kapcsán, a lényegi teendőkkel megvagyunk, és a poszt megjelenésekor már túl vagyunk több kint töltött hétvégén, a tavaszi szüneti közös pihenésen, amire kivettem szabit, hogy a srácokkal kint lehessünk végig, szóval használjuk, éljük a nyaralónkat. Amíg nem áll össze a zseton a következő nagyobb beruházásokra (klíma és dézsafürdő), addig a még beszerzendők listáján hátrébb szereplő tételeket pipálgatjuk ki apránként - például most nemrég aprópénzért sikerült szereznem egy régi kerti padot, amire persze ráfér egy kiadós festés, de így is használható, ráadásul kicsit sem tájidegen:

Felszereltem közben a teraszra egy még a ház megvásárlását követő napokban csináltatott (!) fatáblát, amit a feleségem kapott tőlem ajándékba, most értünk ide:

Lecseréltük az egyik kültéri lábtörlőt, és hátul is lett egy új a bejárati ajtó előtt, ilyeneket csak akkor veszek, amikor valahol látok akciósat, 2000 forint alatt, mert amúgy ezek a vastag, jó minőségű cuccok tudnak nagyon drágák lenni:

Illetve a még ezer éve vásárolt égősort is feltettem és azt is elkezdtük használni, mindenki nagy örömére - 13 méter, 20 égő, és pompás hangulat egy gombnyomásra:

Belül is van egy kisebb égősor a teraszajtók felett, kiegészítő világításként, nekem ezek bejönnek annak ellenére, hogy minden második háznál ugyanilyeket látok... Először amúgy április 12-én aludtunk kint, és nagyon jól sikerült a premier: napközben még kellett a fűtés, de a kis kályha ezt csodásan megoldotta, és bár reggelre a nappali lehűlt 16 fokra, a fenti szinten megmaradt a kellemes meleg. Pár apróságot még felszereltem, például karnisokat, zuhanyfüggőnyt, ilyesmit. Aznap egyébként még átszaladtam Szigetmonostorra, ahol az egyik telken (sőt inkább birtokon) garázsvásárt hirdettek, és 500 forintos darabáron sikerült vennem egy nagy- és egy kis kapát, egy ásót, 1500-ért pedig egy elektromos szegélynyírót, és még kaptam melléjük egy fém kutyatálat meg egy szép kaspót ajándékba. A további fejleményekkel majd még jelentkezem!