Az jutott eszembe, hogy milyen vagány lehet így autópálya-matricát kérni a kúton :) (Egyébként mit tippeltek, ki használja az autót?)

Nem ez az első HW Renault 5-ös a blogon, viszont minden bizonnyal az utolsó, mert csak ezt a két fajtát mintázták meg, igaz, több (két) színben, de nekem ennyi elég. Ez a darab színválasztás tekintetében nem lesz az év kisautója, de Hot Wheels lévén én megbocsátom neki, és örülök, hogy egyáltalán elkészítették:

A létező egyetlen másik szín azért jobb lett volna, de mivel pont ez jött szembe (Russianboy tolta), ez lett az enyém. 1991-ben készült Sandokan hazájában. Érdekes, pont nemrég jegyeztem meg, hogy a lila alváz annyira nem jön be :) Egyebet nagyon nem is igazán tudok elmondani a kisautóról, hacsak azt nem, hogy nem tartozik a gyakoribb HW-ek közé, szép állapotban, hovatovább dobozában nemigen lehet kifogni 15 dolcsi alatt. Ez persze nem került annyiba, igaz, pőrén érkezett. És szerintem a hátsó lámpákat nem igazán jól formázták meg, de ez szerintem csak figyelmetlenség... Tetszik?

Régi, de jó reklám:

:-O

Unikális poszt a mai, ugyanis egy motor a téma. A motorokért nagyon nem vagyok oda, ez talán az eltelt 3 év alatt ki is derült, de ennek - részben a baráti 600 forintos beszerzéséi árnak köszönhetően - nem tudtam ellenállni. A Cararama 1:43-ban egész szép sorozatot jelentetett meg klasszikus motorokból, de nekem csak ez tetszett, mert régi, szép és katonai. Ez nem más, mint egy R75-ös BMW. Ha a modell történetére és specifikációira vagytok kíváncsiak, ezt az oldalt látogassátok meg, nekem annyi elég, hogy 1940-től gyártották főleg terepre a Wehrmacht számára, és a 745 köbcentis, 26 lóerős motor az oldalkocsi kerekét is hajtotta.

Sok filmben is szerepelt, képpel az egyik kedvencemet, az Indiana Jones és az Utolsó Kereszteslovagot emelném ki, ugyanis a két Dr. Jones is egy ilyenen utazott Berlinbe némi menekülés után. Legalábbis a film története szerint, ugyanis a valóságban nem BMW-t használtak a forgatáshoz, nézzétek csak meg jól ezt itt. De mutatok még egy párat: A Zongorista, A halál 50 órája, Valkűr, Schindler listája, A bukás, no és hát persze a Family Guy :D (A felsorolt filmeket mondjuk épp mind nagyon kedvelem, és ez csak részben a bennük szereplő járművek miatt van így.)

És akkor mutatom kicsiben:

Érzékeny kis műszer, egyáltalán nem játékra való. A kormányt lehet jobbra-balra forgatni, a kerekek forognak, de kábé ennyi, amit ki mertem próbálni, jobb a békesség. Minden kis részlet a helyén, helyenként persze kicsit elnagyolva, illetve a kifestések is rendben vannak, nem beszélve a nekem oly tetsző homok alapszínről. A fehér kis pálmafa a kedvencem!

Mint írtam, nem igazán izgatnak fel a motorok, de ha valamit szívesen elfogadnék, akkor az ez. Meg mellé valami modern BMW túramotor ;) Csináltam kedvet valakinek egy ilyen mütyürhöz? (Vagy esetleg egy kicsit nagyobbhoz?)

Elég jó ez is:

Babakocsi-tologatás közbeni találat Zuglóból.

Egy nagy:

És egy kicsi:

Mindkettő kéne.

A Little Einsteins egy Disney-s mesesorozat, amiről semmit sem tudok. Ja de, nagyon szeretik benne a zenét! Na de komolyan, akit érdekel, hogy eszik-e vagy isszák, itt elolvashat róla mindent. Engem nem nagyon érdekel, csak átfutottam, ugyanis a mai Matchbox a LE főszereplőit viseli magán dekorációként. Porsche hívta fel önzetlenül a figyelmemet rá még a múlt hónap legvégén, hogy a vaterán most kínálnak egy ilyet pakkban, úgyhogy gyorsan írtam az eladónak és megszereztem külön. És egyébként valóban egy MB ötöspakk része volt a kisautó, de az eladó teljesen más konstrukcióban hirdette, de ez mindegy is. Íme:

Nem mondom, hogy túl férfiasra sikerült, de könnyen el tudom képzelni, hogy a Disney Channelen szocializálódott lurkókat meg lehet főzni egy ilyen díszítéssel. A Robotos azért nekem továbbra is sokkal inkább bejön, de ha már volt egy ilyen lehetőség, nem akartam kihagyni... Kellemes pénteket!

Várós:

Nektek is?

Nem is emlékszem, mikor volt utoljára Retroautó a blogon, ugyanis e sorozat autót egyre ritkábban vásárolom. A Latviára azonban régóta vártam, és így utólag már mondhatom, egyrészt okos voltam, hogy nem vettem meg az orosz/ukrán sorozatban jóval korábban megjelent példányok egyikét kétszeres áron, másrészt megérte - ez a kisbusz hasonlóan a Barkashoz vagy a Zukhoz megint csak nagyon szépre sikeredett. Az autó történelméről itt olvashattok, én ehhez nem is értek, hanem inkább írok egy kis személyest:

Valamikor a nyolcvanas évek közepén faterom a MÉM Repülőgépes Szolgálatnál dolgozott, ami gyakorlatilag a budaörsi reptéren volt, és főként mezőgazdasági repülők és helikopterek üzemeltetésével, javításával foglalkozott, legalábbis, ha jól emlékszem. Szerettem oda járni, mert egy csomó érdekes masina sorakozott ott folyton, bent a műhelyekben is, illetve kint a reptéren. Főleg a nyári iskolai szünetekben voltam ott sokat, amikor nem tudtak eltenni máshova, és egy idő után kábé szabadon császkálhattam a vállalat területén, sok ott dolgozót megismertem, ill. ők is engem. Nagyon tetszettek a Dromedár nevű permetező-repülők, a Kamov 26-os helikopterek, illetve természetesen az "Ancsák", azaz az AN-2-es repülők. Két kedvencem volt, az egyik az L-410-es, amely típus egyik példányáról nemrég cikkeztek is szélesebb körben (és volt belőle nekem 1:72-es makettem, ami nagyon jól jött a MB-ok mellé), illetve a "Hjúz", a Hughes 500-as, amelyet Budaörsön akkoriban igen nagy becsben tartottak, ha nem tévedek nagyot, az országba érkezett darabok első példányai itt voltak, és csak később terjedtek el a rendőrségi és egyéb változatok. Polgáriak akkor még nemigen lehettek. Na mindegy, elkanyarodtunk, azt akartam mondani, hogy itt találkoztam először testközelben Latviával, ugyanis a vállalat az apámhoz hasonlóképp gyerekes dolgozók életét megkönnyítendő nyári táborokat szervezett, ami tulajdonképpen egy aktív napközit jelentett. Minden reggel - fájóan korán - összegyűjtötték a kölköket, buszra pakolták őket (minket), és irány Farkashegy! Ott volt a MÉM RSZ-nek egy nagyobb épülete, de a pontos tulajdoni viszonyokat ma sem ismerem, lehet, hogy ez már akkor is a MÁV-é volt, nemtom, mindegy is, a lényeg, hogy ott töltöttem több nyarat is számháborúzással, focival, kirándulással, makettezéssel stb. Többnyire kisebb Ikarusokkal vittek oda minket reggelente, és vissza késő délután, de előfordult, hogy nem volt szabadon normális busz, na ilyenkor jött a Latvia. Amit nagyon szerettünk, mert - főleg az Ikarusokhoz képest - rendkívül csendes, kényelmes és gyors volt. És amikor mondjuk tíznél kevesebben jöttünk össze, akkor még jól el is fértünk benne. Ráadásul a sofőrünk elég jól tolta, szerintem a szülők nem engedtek volna vele senkit sehova, ha egyszer látják, hogy vezet ;) Hát ennyi a személyes vonatkozás, a hosszú bevezető után két rövid mondat, de több részletre nemigen emlékszem, mármint a Latviával kapcsolatban, a farkashegyi élményekről szívesen mesélek tovább privátban... Itt van még egy szép itthoni példány, a kevés hasonló egyike. Nézegettem csak úgy kíváncsiságból a hasznaltautón, mi a kínálat, de nem nagyon vannak. Amit találtam, az egy makulátlan darab, de az már a megfizethetetlen kategória, pedig esküszöm, elfogadnék egy ilyen 'egyterű Volgát' hobbiautónak...

Mutatom akkor az 1:43-ast gyorsan:

Ahogy írtam, szerintem szuper lett, és hát nem vagyok akkora szakbarbár, hogy hibát találjak rajta, de nem is kerestem nagyon. Szerintem egy időre megint rendben vagyok Retroautókkal, ha lesz bármilyen változás ezen a fronton, ígérem, itt szólok először! Addig is szovjet retro autóreklámok a Nyugatnak itt. És persze jók legyetek!

Közszolgálatilag fejlesztem a zenei kultúrátokat, hogy olyan kifinomult legyen, mint az enyém :P

Tecc így korán reggel?

A nagy válság-kiárusítás alatt/után azért még maradt pár Majorette kisautóm, ezek közül mutatok ma egyet, ami egy Alfa Romeo 75 rendőrautó. Az utolsó hátsó-kerekes Alfaként elhíresült típusról pl. az Alfa Amore oldalán olvashattok ismertetőt, vagy perverzebbek a totalcaron egy tesztet, én inkább mutatom a kicsikét:

Alfa Romeo rendőrként szerepelt már erre, de azok újabbak voltak és Polistil-ek, ez pedig már Majorette. A színe érdekes, jóval sötétebb ugyanis a kelleténél, de ettől még rendőrös, sőt, ettől talán még inkább az. A vonóhorogtól pedig egy picit kevésbé. Az első ajtók nyithatók, ami jó, a beltér közepesen részletes, ami nem annyira jó. De a műanyagból kialakított első lámpák nagyon jók, a kifestetlen hátsók nagyon nem jók. Viszont a felnik mintázata megint csak elmegy, sok kortárs Majorette fut ezeken, de az én példányomon a hátsó kerekek olyan furcsán sorjásak, szinte eltűnnek a kis lyukak. Rugózik, gurul, van rajta villogó, tehát összességében rendben van. (Ha meg nagyobb méretű kéne, Zsoltitól venném el az övét. De nem kell. Megúszta.)

De egy szép régi Giulia jobban tetszene...

Ádámtól jött az alábbi levél nemrég:

A párizsi Champs Elysées Peugeot flagship store-ban pihen gyermekkorom kedvenc Matchbox-modellje. (Arra most ne térjünk ki, miért kedvelhettem francia autót 8 évesen, amikor megvolt a 911 is már feketében, ez most mindegy is.) Jó kérdés, hogy tényleg tudott-e 600 lóerőt valaha, de szemlátomást használták néha, némi sérülés, szépséghiba volt a kasznin.

Emitt akkor a képek:

Hát, nem tudom. Érdekes, szép, egy darab autós történelem, de nem tetszik igazán. A beküldést természetesen nagyon köszönöm!

Nem elég szegény tulajnak, hogy szlovák, még rokkant is - a baj nem jár egyedül:

De az ízlése szerencsére rendben van :) Itt van ugyanez kicsiben is.

Wehehe... >:)

Képzeljétek el, pont ma 3 éves a blog. Erre egy olyan képet tartogattam, hogy csak na:

Ha valaki nem ismerné fel a három hírességet, haladok balról jobbra: Hosnyánszky Norbert, olimpiai és többszörös magyar bajnok, no és európa-bajnoki ezüstérmes vízilabdázó, RÁJEN, a szirszarjaim médiabirodalom tulajdonosa, és Szívós Márton, szintén többszörös magyar bajnok, olasz bajnok, Világliga-győztes, illetve kétszeres világbajnoki ezüstérmes, európa-bajnoki ezüstérmes vízilabdázó stb. Na? :) Nem semmi, mi? Nem vagyok egyébként egy alacsony fickó, de a srácok mellett nem csak hogy eltörpülök, hanem még olyan kis nyeszlettnek is tűnök. Pedig kihúztam magam és düllesztettem... Hát, ennyire tellett. Majd később még azt is elmesélem, mikor, hol és miért készült a kép. Addig is minden jót!

Csak úgy:

Származási hely: Posztokhoz 4

Származási hely: Posztokhoz 4

Származási hely: Posztokhoz 4

Remélem, folytathatom...

Azaz inkább A-team Van, a Hot Wheels jóvoltából. Igen, itt van végre, megérkezett az 1983-as GMC furgon az annyira jellegzetes festésével, minden gyűjtő legnagyobb örömére mainline-ban. Az autó tulajdonosa a sorozatban és a filmben is persze B. A. Baracus (aka Bosco), eredetileg a Rocky III-ból és persze a remek tankos Snickers reklámból is ismert ex-sportoló Mr. T megformálásában, akitől később a bunyós Quinton 'Rampage' Jackson vette át a szerepet a remake-ben, és hát így az autót is. Itt az említett reklám:

Van egy kis bajom vele, naná, amellett persze, hogy kurvajó: "tényleg megismered az igazi kínt", ezt mondja a négus Gesztesi Károly mára kissé elcsépeltté vált magyar hangján. Hát szerintem itt a magyar fordítás egy picit béna, vagy a tényleg szó nem kéne, vagy az igazi... Eh, bagatell. Vissza.

Bármilyen férfiatlan is ezt bevallani, de én bizony nem követtem az eredeti sorozatot, egy-két részt talán el-elkaptam belőle, de nem voltam rajongó. (És ugyanez igaz a régi Mission: Impossible sorozatra is, vagy a Knight Riderre, de ez most mindegy is.) Az új (2010-es) film viszont nagyon bejött. Liam Neeson nagy kedvenc, így már csak ezért sem akartam kihagyni, de összességében nagyon laza kis akció-komédiát hozott össze Joe Carnahan, akinek a hat filmjéből öt nagyon tetszett, a legelsőt viszont nem láttam. A nevéhez fűződik viszont a The Hire című BMW-pszeudo-reklámsorozatban alkotott The Ticker című mű, ami szintén nagyon rendben volt - erről a sorozatról valamikor régebben írtam már az említés szintjén, aki nem látta, az feltétlenül nézze meg!

Na, vissza a kisautóhoz - ami nem is olyan kicsi! Oké, nem akkora, mintha mondjuk a Siku hozta volna ki, de az átlag Hot Wheels-hez képest igen csak testesre sikerült. És ezt el kell higgyétek nekem, mert nem tettem mellé semmit viszonyításképp:

Remek kisautó! Nagy öröm, hogy külön dögrács van rajta, nem csak holmi imitáció (már ha sikerül attól elvonatkoztatni, hogy maga a kisautó is egy imitáció), jók a felnik, jó, hogy ugyanakkora mind a négy, jó a festés, mi kell még? Talán az, hogy láthassuk élőben is:

Na minden jót, és ne feledjétek: no plan B! ;)

Egy újabb gyerekkori játékomat sikerült újra beszerezni, aminek az egyik érdekessége az, hogy nem kisautó :) Nyilván nem tudom megmondani, hogy mikori, de az biztos, hogy a gyártásakor még nem ismertük az egyetemen kulturális földrajzot hallgató Michael Jordan nevét, illetve az is biztos, hogy magyar lemezárugyári termék, amit a vateráról sikerült pótolni, szerencsére gyakran feltűnik. Gyerekként nagyon-nagyon szerettem, sokat játszottam vele, de mivel igen zajos játék, az őseim ezt nem nagyon kultiválták. Aztán valahogy elkeveredett az évek során, de jó múltkor felemlegettem valami játékos téma kapcsán, és rögtön meg is született az elhatározás, amit aztán tett követett:

A játék pofonegyszerű: ki kell lőni a kis műanyag golyókat és lehetőleg beletalálni a szintén műanyag kosárba. Ha bent van, az 500 pont. Ha melléesik, akkor annyi pont, ahányas lyukba esett a golyó. Ha az egyetlen piros "labdával" találunk a kosárba, az duplán ér, tehát 1000 pont, ha melléesik, az sem olyan rossz. A kilövő rugója már nem olyan erős, mint fénykorában, ezért egy kicsit nehezebb kosarat dobni, de azért nem teljesen lehetetlen. Doboz nélkül érkezett, a műanyag már egy kicsit kopottas, karcos is, de egyáltalán nem rossz állapotú, az alja gyakorlatilag makulátlan, látszik, hogy valamelyest vigyáztak rá. A vaterán néha látni szarrá rozsdásodott darabokat X ezer forintért, aki azt megveszi, meg is érdemli... Nagyon helyes a kis grafika rajta az önfeledt vidáman kosárlabdázó szocialista fiatalokról (az egyik épp zsákolni készül!), bírom ezt a stílust, A világ és az ember is többek között ezért nagy kedvenc.

Nem hagyom magam, ismét Traction Avant!!!

A Nádor utcából. Azért ez elég jó...

Sam.Joe jó szokásához híven két nem mindennapi járgányt lőtt nekünk:

Egy Morris Marina. Bal kormányos. De ez semmi, mert használati utasítás gyanánt az alábbi videókat is ki kell tennem, idézem: "Viszont ha kiposztolod a Morris Marinát, akkor lécci ezt a két videót MINDENKÉPP fűzd mögéjük, hogy művelődjön a nép! Ha nem ismered nézd _végig_, ismétlem végig!"

VÉGIG, értem?! A másik pedig egy Alfa Romeo, amely a kolléga elmondása alapján első ránézésre is furcsának tűnt, nem értette, miért, de a végén kiderült a turpisság:

Ez valójában egy színházi kellék :)

És akkor egy Hot Wheels a hét utolsó munkanapjára, izomból. Mert ugye Chargerből sosem elég, most már annyi féle-fajta van nekem is otthon, hogy összeszámolni sem tudom, de persze ez a legújabb is kellett. Ha minden igaz, ez egy 1970-es évjáratú Dodge-ot mintáz, amely leginkább a Halálos iramban című film valahányadik részéből lehet ismerős, de biztos nem az utolsóból, mert ott egy másik volt, nem ez. Ennek az érdekessége talán az, hogy jól kilóg a motor elöl, aminek én személy szerint annyira nem örülök, egy kezemen meg tudnám számolni, hány ilyen kisautóm van, de valahogy túltettem magam a tényen, megvettem:

Hát igen, narancssárga. Gondolom, nem akartak rögtön a feketével kezdeni, nehogy Hollywood bekopogjon és nyújtsa a számlát, így majd szépen el lehet nekik mondani, ha kérdezik, hogy kérem szépen, ez nem az, hanem csak egy recolor, tessék megnézni, volt már narancs, zöld és hupilila (ezt hívják jóslófájásnak?), a fekete következett, ezer bocsánat, hogy maguk is pünkt egy ilyet használtak a filmben... (Direkt nem azt tettem be illusztrációnak a poszt elejére.) A hátsó (túl) nagy kerekeket tudnám feledni, de az autó eleje egyszerűen annyira szép ezzel a hűtőráccsal, hogy tulajdonképpen minden mást megbocsátok neki ;)

Ugye?

Ezzel a minap találkoztam a metróban:

Jól látom, ez egy Siku? (Az viszont tuti, hogy december lett! Basszus, mindjárt vége az évnek! És mindjárt megint szülinapos a blog!)

Megint egy új Matchbox következik, egy Aston Martin DBS Volante. DBS-ről esett már szó a blogon például itt, kicsit később pedig itt is, de most elhagyjuk a tetőt, és örvendezünk egy sort (én legalábbis), hogy a MB kihozta ezt a csodás sportkocsit. Igaziban nyilván sosem lesz ilyenem, ezért annak kell örülni, ami van, kicsiben legalább nézegethetem, és még tankolni sem kell bele. Szerintem nagyon jó munkát végeztek a tervezők a lekicsinyítés során, szép és részletes, realisztikus is, külön piros pontot érdemelnek a műanyag ablakból kialakított visszapillantók, a jól választott kerekek és a cizellált belső. A kormány egy kicsit kilóg a sorból, mert bár részletes, mégis pizza - ezen még egy kicsit gondolkodhattak volna. Mint ahogy a szélfogó hálón is talán, ami így olyan lett egy kicsit, mintha valami James Bondos felhúzható pajzs lenne, de kicsire nem adunk, legalább van miről beszélni... Emitt a képek, igyekeztem a belsőt minden oldalról megmutatni:

Remélem, nektek is tetszik. És azt is remélem, hogy a már oly sokszor említett harsány festési tendencia ezt a kisautót a jövőben is elkerüli - bár az Emirátusokban nyilván IRL is lesz (ha még nincs) belőle krómozott vagy neon-zöld kivitel...

Voltunk Gyerekvilág kiállításon, ott lőttem ezeket:

Nem mondom, hogy nem kéne mind...

Akár a múlt héten is mutathattam volna a VW brazil pick-up-ját, de valahogy egyik posztba sem passzolt, így nem maradt más, mint egy külön bemutatás. Oké, ez talán túlzás, nem fogok most oldalakat írni a kisautóról, ami egyébként némileg megosztotta a hazai MB-szcénát, már amennyire én tapasztaltam, ugyanis az elejét a Mattel erősen ellustálkodta. Emiatt sokaknak nem tetszik, de én úgy vagyok vele, hogy egy érdekes autót választottak megmintázásra, és mivel az alap igazi, illetve a megvalósítás is viszonylag életszerűre sikeredett, ráadásul egy VW-ről van szó, nem volt hát kérdés, beszereztem. Oké, az elején a vastag festés alatt alig látszanak a részletek, a hűtőrács így szinte csak tapintható, de a kisautó egyéb részletei szerintem ha nem is feledtetik ezt a gyengeséget, de az összképet mindenképp árnyalják. Íme tehát:

A kerekek meglepően kicsik lettek, nekem leginkább ez tűnt fel. De a platót szépen megpakolták, a kerékívek ilyetén kialakítása is bejön, a festés meg még az elviselhetőn innen. Majd biztos lesz recolor, és bízzunk benne, hogy akkor majd talán jut egy kicsit több festék az első traktusra is. Nekem ez az oké-elmegy kategória.