Nem mondhatom, hogy fájó volt a normális kerekű MB Dodge Challenger hiánya a MB-sorból, de mindenképp megelégedéssel tölt el, hogy sikerült kipipálni. Ahogy arról korábban írtam, gyerekkoromban a Revin' Rebel volt meg, amelyet aztán sikeresen pótoltam később, most pedig meglett ez a mezei is, aminek a kék változatára már nem is vágyom. A valaha elkészült sok színváltozat közül viszonylag kevés olyan van, ami jól is néz ki, ezekből viszont a teljes sort nem egy nagy kihívás összeszedni. Joe és írt a típusról, és azt kell mondjam, egyetértek abban, hogy a MB nem túl hűen mintázta meg a valódit, viszont azt nem ismerve annak idején ez egy cseppet sem zavart, szerettem ezt a kisautót:

Ez sem rugózik. Nem is gurul túlzottan jól. A belseje sem valami nagy truváj. Kívül is kicsit kopott. De mégis hordozza azokat az ódon Superfast-erényeket, amikre Joe és Pittlaren is oly gyakran hivatkozik. Olyan masszív, olyan kézbe való, olyan játszani való...! Visszatérve az élet(nem)hűségre: a kisautó eleje jól idézi az igazi hűtőrácsát, hátulról is felismerhető, de valahogy mégsem áll össze igazán a kép. A Hot Wheels ezt ügyesebben megoldotta, de mint mondtam, az érzelmi tényező abszolút feledteti ezt a hiányosságot. (Itt jegyezném meg, hogy végre a saját kisgépemmel is sikerült olyan képeket készítenem, amin a piros szín valóban pirosnak néz ki, ráadásul mindenféle utómunka nélkül! De büszke vagyok magamra...) Egy időre azonban most elég a Kihívókból, legközelebb akkor lesz majd megint terítéken a név, ha sikerül olcsón jó állapotú Siku űrrepülő-szállítót szerválnom ;)

A minden jót!