A Bel Air címet viselő posztban jó régen írtam (de inkább a kommentek közt), hogy gyerekkoromban megvolt a Matchbox 1957-es Chevy, és majd egyszer biztos meglesz újra. Naná, hogy meglett. Nem mostanában, az igaz, de csak most jutottam oda, hogy lefotózzam, feldolgozzam. Ja, nem, feldolgozni nem kell, ez ugyanis a csúcsragadozó vadászterülete, ahova én nem szívesen merészkednék, hiányzik a kellő terepismeret :) Ilyen az enyém is, csak kevésbé ritka színben pompázik, pont abban, amit Joe nem tárgyalt:

Abból, hogy mikori ez a kisautó, és hogy milyen sokat látok belőle időnként feltűnni a vaterán, azt gondolom, ez a MB sokunknak megvolt gyerekként. A harsány lángolás és a szép krómozott blokkot felfedő motorháztető gondoskodott a lenyűgöző játékélményről, ezek egy gyereknek egészen biztosan bejönnek. A nyitható cuccok még nekem is, a túl vad festés már kevésbé, de e darab esetében nem volt kérdés, hogy nekem pont ez a színvariáció kellett, nem másik. És úgy lett meg, hogy jó két éve régen szerváltam azt a pufimatricás hármas pakkot, amelyben ez volt az egyik. A csomagolás azonban nem volt a toppon, és szerencsémre a három közül pünkt a Chevy-nél volt úgy kiszakadva, hogy a kisautót kiügyeskedhettem belőle, majd a helyére ügyeskedhettem valami mást, ami megvolt duplán. Az igazat megvallva már nem is emlékszem, mire cseréltem ki. És úgy adtam el a börzén az egész cuccot, hogy ez az apró csere senkit nem zavart.

Hát kábé ennyit akartam erről mondani. Végrepéntek.